Vereséget szenvedtünk a PSK-tól, minden részlet a honlapon. A kapusteljesítmény jó példája volt annak, hogy ami az átlag Bp I-es csapattal szemben elég, az egy erősebbel szemben már csak majdnem. Nem a kapusokon ment el a meccs, de akár mi meg is nyerhettük volna.
Máté a 8-as busz csapdájában ragadt, de nem estem kétségbe, amúgy is kezdeni akartam. Az ősszel tisztességesen ment a pestszentimreiek ellen, de úgy gondoltam, mehet ez még jobban is. Sajnos az elővételezések közül egyik sem jött be, Horváth balra hajlásból hosszút lőtt, Zsuzsi sem akart visszahúzni (vagy csak én emlékeztem erre a szokására rosszul?) Egy csúfos mellényúlásom után elfogyott velem szemben a türelem, mint Tornyi Barnabásnál Siófokon. Kerek négy lövés után jött Máté, alighanem új rekord az osztályunkban. Ő hamar felvette a ritmust és elkezdte szedegetni az átlövéseket, az ellenfél nem lőhette a szokásos kedvenceit, az új ötleteiket pedig helyenként kimondottan könnyedén hárította a Dorogról érkezett rutinróka. A baj mindig abból született, ha mégis közel engedtük őket a falhoz, vagy ha a sánc csak belekapni tudott a lövésekbe. Összességében azért megnyugtatóan alakultak a dolgok, vezettünk néggyel is, kapuban rendben voltunk. Én a padon fortyogtam magamban, nyilván nem így képzeli el az ember a szereplését a szezon fénypontján. Győzni viszont mindenképp akartam, és ehhez jó úton is haladtunk ekkor.
A szünet után gyengültünk mezőnyben, és egy darabig a jó kapusteljesítménynek köszönhettük, hogy úgy-ahogy meccsben tudtunk maradni. 40-45 perc után viszont megritkultak a védések, amire Máté - nagyon önkritikusan - cserével reagált. Én magamtól nem nyúltam volna ebbe bele, nem kis kockázatot vállaltunk, amikor bejöttem kihűlve, rossz előzmények után éppen a hajrára. Ugyanakkor feldobott, hogy egyáltalán még pályára kerültem, és az a szép feladat, hogy meg kellene fordítani a meccset. Ami az elején nem sikerült, az most rögtön kétszer is, ebből mintha lendületet is vettünk volna. A védők kezén (ezekben az esetekben szándékosan nem sáncot írva) éppen csak irányt változtató ótvarokból viszont kettőnek is mellényúltam, ezek nagyon hiányoztak a végén. Betörést és szélt még fogtam a további átlövések mellé, de többre lett volna szükség, hogy elbizonytalanodjon az ellenfél. Nincs mit szépíteni rajta, hibákkal védtem, amik kapcsán jogosan illethet kritika.
A felemás produkció számszakilag: 1. félidő eleje: 0/4, 0%, második félidő vége: 6/12, 50%, összesen 38%.
