Nem jól, inkább rozsdásan, de valahogy mégis összeszedegettem nyolc védést - igaz, ez elmaradt az Újlak utcai szép hagyományoktól.

Valamiért ebben a kedves külvárosi hodályban már évek óta kimondottan jól megy a védés, részben emiatt is jelentkeztem kezdésre. Egy beálló-ziccer hárítása után kirúgtam az ellen irányítójának test mellett elengedett alsó lövését - mint utóbb kiderült, ez nem szegte kedvét a további 10-15 kísérlettől, amiből talán ha 2 gól született. Volt egy kimondottan jó balszélsője a Lakóhelynek, az osztályunkban ritka az ilyen szélesen kivezetett, pontos, kapufás szélsőziccer. Ezekből kaptam is kettőt, majd még jobbról-balról megkerülték a labdák elmacskásodott testem, és máris valahol 4/12 magasságában / mélységében jártam. A védekezésünk feljavulása ezúttal is magával hozta a védéseket, a nehezebb ziccerekből sikerült pár, de sajnos ez is egy olyan lapos, sima győzelem lett (na jó, nem sajnos), amiről néhány bekapott gól emlékezetesebb marad, mint a védések. Tavaly is írtam már, most is igaz: valahol szintet léptem 1-2 évvel ezelőtthöz képest, gyenge napon is összejön egy 40%, csakhát már nem itt szerettem volna tartani. A munkához kapcsolódó utazás teszi teljessé a BL-ritmust (épp a zürichi reptéren gépelgetek), a külön kapusedzések terem hiányában elhaltak, a saját edzésekből ki-kimarad... Valamivel fel kell rázzam magam.

Elsőnek jó volt Niklas mestert látni Veszprémben, aki nem látta volna, íme a híres kép. Valószínűleg Barack Obama mellett fesztelenebbül álltam volna, mint korunk legnagyobb kapusreménysége mellett, aki azért tegnap a Veszprémnek is mutatott pár ügyes dolgot, és ha nem marad sokáig a Löwenben butulni, még nagy pályát futhat be.

stat Bitter: 8/19, 42%