kézis szempontból nem volt unalmas a nyár: a júliusi megyeválogatott-tornán legjobb kapusnak választottak (beérett a 10 év munka :)), Simontornyáról elhoztuk a kupát, és ott is egész tisztességesen fogtam, belevágtam a tudományos sporttáplálkozásba, közben pedig alapítottunk egy új csapatot Andrissal - erről majd egy másik posztban.
Persze ez az egész nem sokat ér, ha a bajnokikon nem jönnek a védések, és a rémséges csütörtöki edzésem után volt is bennem némi félsz. Az újonc Sirályoknak volt egy pár jó játékosa, akikkel meg kellet küzdeni. A beállóssal 50-50-re végeztem, a ballövő viszont a második félidőben sorra lőtte a visszahúzott alsókat. A balszél leoktatása viszont nemcsak jól esett, de fontos fázisokban vetette vissza az ellenfelet, ilyenkor csak hálával tudok gondolni a Bakos-féle edzésekre. Volt látványelem is, egy beállós ziccernél kitámadtam, és a fejem fölé húzott lövést egy hossztengely körüli fordulatból, vakon kanalaztam ki. A leérkezésnél mondjuk kibicsaklott a bokám, de akkor is megérte. Az első félidő 7/15 (46%) jó volt, pláne a hajrá, de a második félidő közepi 0/7-ért kár. A végén még kettőt fogtam, megmentve legalább a három gólos győzelmet.
Szóval új év, új remények, az első állomás 11/28, 39%
