Mindig szerettem volna kék felsőben védeni, most pedig egy olyan szép színűvel lepett meg főszponzorunk, hogy magam sem választhattam volna szebbet.

A szombat esti lakodalomban példásan mellőztem az alkoholt és viszonylag korán ágyba is kerültem, vasárnap mégis elég kótyagosan éreztem magam. Délutánra ez javult valamennyit, plusz Máté ujjsérülése miatt nem is lehetett kibújni a kezdés alól a MÖSE ellen. A bemelegítés segített egyenesbe jönni, de pár rövidzárlat azért így is akadt, igaz, mikor nem? A nehezebb lövésekkel jól boldogultam, a sutábbak viszont megvicceltek, néha már tényleg megmosolyogtató módon. Az új szerkó nagyon bejött, kényelmes, könnyű, repkedtem is a kapufák között :) Pozitívum volt a hetesek hárítása (2/4), amivel az utóbbi időben adós maradtam, viszont a tiszta ziccerekből ezúttal kevés akadt meg. A védelem a legtöbb esetben jó támpontot adott az átlövésekhez, a szünet után fáradtak meg kissé a srácok, vagy már kevésbé érdekelte őket a dolog, ekkor szaporodtak meg a ziccerek. Az utolsó negyed órára Máté játékra jelentkezett, én még egy védéssel búcsúztam a parkettől, 14/31-es mutatóval (45%).

Ő sem bízott semmit a véletlenre, mindössze 4 gólt kapott, és mellé legalább kétszer annyi védést mutatott be, így szépen tudtuk növelni a különbséget emberhátrányaink dacára is. Eltekintve a szokásos MÖSE-hangulattól, minden szép és jó volt, első BP I-es érmemre már eddig is számítottam, most már biztos, hogy legalább ezüst lesz. A tavaszi jó időben még ettünk egy zsíros kenyeret a Siketek büfé kerti asztalainál és készültünk a júniusi összetartásra - hamisítatlan idény végi hangulat.