Egy példa arra, miért kell az élsport, a példaképek. Jövünk haza Andrissal a Veszprém-PSG-ről tavasszal, és azon elmélkedünk, milyen jó is egy ilyen helyi közösséget megmozgató, kézilabda-kultúrát évtizedek óta építő egyesület, mint a Veszprém. A nagy hümmögésből egyszer csak gondolat születik: miért nem próbálunk meg mi is valamit csinálni? Ez az a pont, ahol a legtöbb nagy ötlet meg is áll a képzelgés szintjén, de itt most lett folytatás.
Persze nem arról van szó, hogy akkor irány a BL, de az ötletelés folytatódik, összeszedjük, szerintünk hogy kéne működnie egy klubnak, milyen értékeket kell képviselnie, hogyan szólíthatja meg a szurkolókat. Beszélünk ismerősökkel, akik valamilyen módon részt vesznek a kéziélet szervezésében, ők továbbirányítanak minket az ő ismerőseikhez. Remegő hangon jelentkezem be Skaliczki Lászlónál, Csík Jánosnál már oldottabb vagyok, Csoknyai meg kimondottan kedves fickónak tűnik. Keresgélünk olyan játékosokat, akik valamelyik jó kézilabdaműhelyben nevelkedtek, és most Pesten kallódnak - meglepően sokakat találunk. Vannak persze mellélövések, pl. a nyíregyházi Kőrizs Pisti nem hagyná ott az NB I/B-t, hogy nálunk védjen, de azért köszöni a megkeresést :)
Puhatolózunk a kerületeknél, ki vágna bele egy kézilabda-projektbe? Az affinitás mindenütt megvan, az időpont viszont korai - majd októberben meglátjuk, merre tovább.
A telefonszámok közben gyűlnek, a helyszín, időpontok formát öltenek, és egyszer csak augusztus 6-a van, 12 teljesen új arc pattogtatja a friss labdákat a Lángban, aztán két nap múlva újabb 10, túl vagyunk az első "castingon". Fiatal keret, sokan most jönnek fel főiskolára, egyetemre, pár rutinosabb játékos pedig az NB I-es pályafutás után keres olyan amatőr csapatot, ahol van szakmai munka és célok.
Míg neves edzők csak méregetik a feladatot, addig Horváth Tóni szép csendben neki is lát, és az emberek értékelik, amit edzésen kapnak. Nehezen áll be a napi rutin, de a mag, a rendszeres edzésre járók köre kezd kialakulni, és az "újak" is egyre gyakrabban jönnek. Végül 21 ember dönt úgy, hogy hozzánk igazol, jó a szájreklám is, jönnek a további érdeklődők.
Szeptember 10-én az első edzőmeccs a Soroksár ellen, csikorognak rendesen a kerekek, összeszokottságról nem lehet beszélni, de 18-an vagyunk és a végén csak bedaráljuk őket. A keret jó, az előttünk álló munka nagyon-nagyon sok, de az alapanyag megvan. Andris meg én mostmár kicsit előre tekinthetünk, a sportszakmai rész beindult. Ő játszani marad a Rufusz II-ben, én a KRSE-ben, nem keverjük a dolgokat.
Vasárnap debütálunk a Zrínyi ellen, és minden kezdeti nehézség ellenére ki kell mondani, bajnok akar lenni a csapat - más célt kitűzni nem érdemes (én meg majd elskizofrénkedek valamit a KRSE-meccseken). Nem hazudtak, akik azt mondták az elején, rengeteg teendőt veszünk a nyakunkba, és a java még most jön.
Hát itt tart most a projekt, ami a nyolcas úton született, még a litéri elágazás előtt.
