Az ötödik percben azt gondoltam, ez egy jó nap lesz. A tizedikben, hogy na, milyen jól megy. A harmincadikban, hogy lehet, ezt valamelyik mezőnyjátékos is megoldotta volna így.
Valósággal legázoltuk a Soroksárt, a 25. perc környékén lőtték az első góljukat. Vérszegény átlövéseket engedett csak a védelmünk, a kapura is alig tudtak nézni vendéglátóink. Ezeket leszedegettem, sőt, utána egy hetest is szépen kirúgtam, végül a korona egy beálló-ziccer védése volt, ahol a lábamról a félpályán induló Szemi elé pattant a labda, gólpassz. Ahogy Fauszt Andris apukájának szállóigévé vált mondása szól: ennek nem volt sportértéke.
9/11, 82%
így csinálják a profik: