Osztálykülönbségnek kell lennie két csapat között, hogy mindegy legyen a kapusteljesítmény. Ha pedig a két mezőny hasonló erejű, akkor bizonyos szempontból nézve mindig a kapusteljesítmény dönt. Ez azt jelenti, hogy az ingadozó meccseket a kapusnak kell megnyernie - még akkor is, ha tulajdonképpen nem neki kéne megnyernie.

Valami ilyesmit pedzegettünk Mátéval hazafelé menet. Végülis nem védtünk rosszul, sok védést és fontos periódusokban tettünk hozzá. Magammal kapcsolatban három ellenvetés mégis felmerült bennem:

1. Fontosak voltak azok a periódusok is, amikor nem találkoztam a labdával. Idénre jellemző koreográfia, hogy 1-2 kezdeti védés után jön egy nagy űr, aztán a félidőhöz közeledve egy kimondottan jó periódus. Csakhogy az űr alatt az ellenfél elmegy 3-4 góllal, és ez rak akkora terhet a csapatra, hogy a bravúrsorozatok alatt is elügyetlenkedjük a felzárkózást.

2. A hibák gyakran elementáris hiányosságokból fakadnak. Ez a baj ezzel a "csináld magad" kapuskodással: esetleges minden, amit csinálok, stresszhelyzetben meg kb. a véletlenen múlik, hogy a jó megoldáshoz nyúlok-e. Már ha az egyáltalán megvan a repertoárban. Konkrétan: ma kétszer rontottam el, hogy a jobb kezes átlövőnek jobb kettőből kifelé kerülve a rövid alsó az egyenes, az egyszerű lövés*. Ebből az egyik 5 másodperccel lefújás előtt volt és egy pontba került a csapatnak. Ez az a dolog, amit egy sör mellett meccs után mindig tud az ember, de ha nincs beiskolázva, akkor hiába jön a jótanács a társaktól egy kiélezett szituációban - olyan ez kb. mint a "lőjjük be a ziccert" bölcsesség. Tényleg? Ez soha nem fog megjavulni, csak ha dolgozok / dolgozunk rajta. Még így 30 évesen is.

3. Pont eggyel kevesebbet védtem, mint kellett volna. Ez egy alapvetően stupid gondolat, de végülis az eredményért játszunk, nem? És a lagymatag húzást még mindig sokkal nehezebb (=lehetetlen) meccs közben korrigálni, mint eggyel több labdára odaérni. Nincs olyan állás és helyzet, amelyiknél mindegy, hogy bemegy vagy sem. Ha a csapatnak rosszul megy, a kapusnak kell elsősorban hoznia a meccset - egyszerűen azért, mert még mindig ő teheti meg a legkönnybben. Ez már a mentális része és hosszú távon nem váltja ki a 2. pontot, de szezononként 1-2 meccset igenis el kell vinni a saját hátunkon, nincs mese. Ez a mai egy kellett volna legyen.

KRSE-Vecsés II 26:26 (7:12)

Bitter: 8/22 (36%)

* Ha én lennék Landin kisöccse, spárgában letakarnám a gólvonalat, mint Niklas tette is a hétvégén egyszer Ilic betörésénél, aztán mehet mindenki rákászni az egyenessel meg a húzottal :)