Rövid poszt, mert késő van és holnap újra svájci túra...
A vasárnapi vecsési kirándulás valami hajmeresztően rosszul sikerült, hosszú éveket kell visszamenni, hogy olyan meccsre emlékezzek, ahol 20 perc alatt nem fogtam labdát (legalábbis amit nem fújtak vissza hetesnek). Bár a hétvége igen zaklatottra sikerült, alapvetően jól éreztem magam, csak épp mindig a rossz sarokban tettem ezt. Fájdalmas felismerés, hogy még itt a kis poros Bp I-ben sem tudja az ember megállni a helyét, ha fejben távol marad. Na de ilyen van, máskor jobban kell csinálni. Máté szerencsére a második félidőben elkapta a fonalat, ami biztos alap volt az idegenbeli sikerhez.
A kedd esti Soroksár-meccsre már méltó módon készültem, és bár igazán éles helyzetbe nem kerültem, de mégis visszarázódhattam a vasárnapi rövidzárlat után. A második félidőre álltam be, és egy olyan igazi régimódi bravúrparádéval sikerült meglepnem magam. A kitolt védekezés miatt átlövések nemigen jöttek, ziccerek annál inkább és ezeknél nagyon jó arányban sikerült hideg fejjel kivárni. A hetesvédés kedves a szívemnek (kinek nem?), és 3/5-ös aránnyal sikerült elősegítsem a gólarányjavítást. Néha már egy kis trükközés is belefért, és volt egy jó kis felugrásos indításom, amit gólra váltott Jani. A számszerű eredmény 7/11, 64%.
Szóval csodák nincsenek, ha megadja az ember a módját, akkor az edzéseken beletett energia visszaköszön, és jönnek a védések, ha meg csak úgy beesik meccsre, akkor kulloghat le 20 perc után.
