Hobbi ide vagy oda, nehéz feldolgozni, ha viszonylag sok energiabefektetéssel az ember teljesítménye egy fos.
Az FSZSE egy kedves csapat, bár lenne belőlük még öt a bajnokságban, többen el tudnak dobni egy egyeneset a kilencestől a kapuig, míg mások okosan felmérik, hogy nekik a hatosig kell eljutniuk a siker érdekében. És oké, hogy a védekezésünk mindenkit az igényei szerint szolgált ki ma, dehát ilyen lövésekből akkor is meg kell fogni 30-35%-ot, ha sámlin ül az ember. És igen, különösen nem szeretem azt, ha tetszőleges helyről betörő, valami random irányból rángatott emberek dobnak úgy 7-8 méterről, hogy ők se tudják, hova fog menni, de ez sem kéne, hogy megoldhatatlan feladat legyen. Éreztem, hogy túlpihent vagyok vasárnap reggel, a bizonytalan védekezés sem segít meccsbe jönni, mégis lelombozó volt az indiszponáltság. Hát, itt az idei első komoly hullámvölgy, kezelni kell, mert a PSK ellen biztosan nem lesz könnyebb.
Sajnos ma Máté és Vattay sem tudták megmenteni a napot, nekem meg volt 2×5 jó percem. Működésemet egy szép, old-school mellényúlással zártam le egy olyan labdánál, ahol a lövő sem hitte el, hogy ebből lehet valami.
A nyári szünetet várni még korai, az ezüstérem sorsa meg lehet, hogy húsvét után nem a saját kezünkben lesz. Szép dolog a sport, az ember sosem dőlhet hátra egy percre sem.
6/21, 29%.
