Szokásomtól eltérően hajnalig tartó tánccal és igen sok búzasörrel ünnepeltem a meccs előtti szombatot. Ám a védésre ez váratlan hatással volt.
Majdnem leragadt a szemem fél órával a meccsre érkezés előtt, meg is fogadtam, hogy soha többé nem leszek rossz, csak ma ne betlizzek. A melegítés előtti dobálgatásnál viszont meglepetten tapasztaltam, hogy szinte vonzom a labdát, így reménykedve álltam neki a szokásos rutinomnak. Mivel sikerült jó hőfokra melegedni, a kezdést is elvállaltam, kicsit tartva attól is, hogy egy padon töltött félidő alatt elmúlik a varázs és elszunyókálok valamelyik játékostársnak dőlve.
Az Emericus fiataljai látványosabbnál látványosabb lövésekkel riogatták kapusaikat a melegítésnél, ezt figyelmeztető és ébresztő jelnek vettem. Aztán élesben már nem volt olyan vészes a helyzet, jól is védekeztünk, ami meg mégis kapura jött, azt az első tíz percben megfogtam. Talán egy fokkal lejjeb ment az adrenalin, mindenesetre ezt követően sorban jöttek a kapott gólok, igaz, ekkor már 6-8 góllal vezettünk. Aztán a szünet előtt még megembereltem magam, pár átlövés után egy rávezetéses ziccerbe is szépen belefeküdtem. Régen érzett lelki békével adtam át a helyem Máténak.
Ő sem tréfált, hasonló szériával kezdte a második félidőt, mint én az elsőt, így hamar teljesen megtört az ellenfél. A védésekből indítgattunk, abból újabb gólok lettek, minden haladt a maga útján. A végén a védekezésünk már felpuhult kissé, de Máté még ezekből a helyzetekből is kihozta, amit lehetett, így meg tudtuk duplázni előnyünket és szépen visszavágtunk az őszi vereségért.
Jó volt, így kell támogatni a csapatot a kapusoknak, az első perctől kezdve, hogy el tudjunk lépni és nyomást helyezzünk az ellenfélre. Ettől függetlenül a sörözős módszert nem rendszeresítem a jövőben.
Védés: 7/16, 44%
Eredmény: Emericus KSE - KRSE 20:39 (9:19)
