Múlt héten volt 40 éves Nenad, az egy helyben állva védés koronázatlan királya. Feküdni én csak akkor láttam, mikor Vujin hetesből fejbe lőtte, és a Hannover honlapjával készített beszélgetésből kiderül, nem véletlenül a minimál-stílus híve fiatal kora óta. Isten éltesse, rémisztgesse még sokáig a kapus mozgását fürkésző lövőket :) Interjú alább.
Ma ünnepli a 40 születésnapját Nenad Puljezević, a Hannover kapusa – több, mint fél életét már a kapuban töltötte. A www.die-recken.de –vel készült interjúban Puljezević a születésnapi kívánságokról, térdsérülésről és jövőre vonatkozó terveiről beszél.
Boldog születésnapot! Jelent bármi különlegeset számodra, hogy mostantól nem hármassal, hanem négyessel kezdődik az évek száma?
A 40. születésnap természetesen nem ugyanolyan, mint a többi. Kicsit persze különlegesebb, mint a 24. vagy a 38. De mivel a mai is tulajdonképpen egy átlagos hétköznap számomra, semmi rendkívülit nem érzékelek belőle. Reggel erőnléti edzésem volt, délután újra a kézilabda-csarnokban leszek.
Egy kis ünneplés lesz azért az edzések ellenére?
Ma nemigen, hiszen a szezon közepén vagyunk. Egyelőre tehát nem lesz nagy buli, de talán majd még bepótolom!
Az elmúlt hetekben ritkán láthattunk a pályán – egy térdsérülés miatt kellett kihagynod. Hogy van most a térded?
Minden nap kicsit jobban, örülök, hogy újra tudok edzeni. Három hónapra estem ki a térdsérülésemmel, ezért nagyon jó ismét a csapatnál, a srácok között lenni. Minden sportolónak nehéz a sérülés és a kényszerpihenő – az egészség a legfontosabb.
Születésnapodra is az egészség a legfőbb kívánságod?
Mindenképpen. A legfontosabb a családom és barátaim egészsége. Én magam természetesen abban reménykedem, hogy a következő hetekben egyre jobb formába lendülök és a korábbi teljesítményemet tudom hozni. Szerencsére a pályafutásom alatt elkerültek a súlyos sérülések. 17 éves koromban volt egy komolyabb eset. Az akkori helyzet sokkal nehezebb volt, mint a mostani. Akkor fiatal és türelmetlen voltam, ma már kicsit érettebb vagyok. A korhoz végtére tapasztalat is társul.
Tapasztalatod mostanra rengeteg van – a fél életeden keresztül hű maradtál a kézilabda-sporthoz. Emlékszel még, hogyan kezdődött mindez?
13 évesen kezdtem. Először kosaraztam, de hamar rájöttem, hogy ezt nem nekem találták ki. A többiek végig futottak, én legszívesebben megálltam volna. Mivel ezt a kosárban nem lehet, kerestem mást, így kötöttem ki a kézikapuban.
Több mint 17 évnyi profi pályafutással a hátad mögött elgondolkoztál, mihez kezdesz az aktív karriered után?
Természetesen már gondolkoztam a jövőmről és vannak is ötleteim. Például a kapusedzőséget el tudnám képzelni, ezt izgalmasnak és érdekesnek találom. De a következő 1-2 évben még szeretnék magam is a sportot űzni és egy csapatban játszani.
A csapat felköszöntött a mai alkalomból?
Igen, a fiúk készültek egy kis aprósággal és egy szép ajándékot is kaptam. Nagyon örültem!
Forrás: http://www.die-recken.de
Tisztelgésül egy videó, amin még a Dunaferres fiatalokat oktatja (meg persze Bajuszt, de annak kevesebb a sportértéke).
