A Rufusz elleni győzelem után Zilahi Jani nem fukarkodott a dicsérettel ("posztjuk legjobbjai a bajnokságban"), velünk, kapusokkal szemben. Ez gondolkodtatott el: hogy is néz ki a kapusposzt nálunk négy tavaszi meccs után.
Nem vitás, hogy Máté a tavasz, ha nem az egész szezon eddigi legjobb kapusteljesítményét tette le az asztalra szombat este. Bár Jani velem akart kezdeni, teljes meggyőződéssel és lelki nyugalommal biztattam Mátét, hogy álljon ő be először. Az ősszel nekem nem ment a Rufusz ellen, emellett jól ismernek a volt csapattársak. Ezek felett pedig úgy gondoltam, több olyan lövő is van az ellen keretében, aki feküdni fog Sivadó kollégának. Elmondtam, amit érdemes volt tudni, hátha lehet meríteni belőle, majd a padról figyeltem a show-t.
Mátéval olyan kapus érkezett hozzánk, amilyenre osztályunkban valóban minden csapat vágyik. Letisztult stílusú, a lövők mozgását lekövető és a jó helyezkedésen alapuló kapusjátékát bravúrokkal is kiegészíti, a vonalon állva megfogott hetesei pedig demoralizáló hatásúak. Akadozó támadásaink miatt komolyabb hátrányba is kerülhettünk volna, ha ezeket az erényeit nem egyszerre tudja elővenni tegnap. Egyedül a rossz indítások miatt érhette kritika, és bár végül mindig a kapus engedi el a labdát, szerintem az indítás valahol a kapus és az induló közös produkciója kellene, hogy legyen, az utóbbiak részéről is van mit csiszolni ezen a játékelemen (megindulás határozottsága, sebessége, alkalmazkodás a labda röppályájához). Mindezzel együtt csillagos ötös, egy fontos meccsen, szoros állásnál volt folyamatos támasza a meg-megingó csapatnak. Ne felejtsük, ez az összes eddigi meccsről is elmondható volt, szóval csak így tovább!
Rám tegnap csak a beugró szerep maradt, Máté apukájának sajnálatos rosszulléte miatt kerültem pályára, egyébként semmi nem indokolta volna a cserét. A teljesítmény nagyon hasonló volt a PSK ellenihez: az első két átlövést megfogtam, aztán egy ziccert is, viszont fogható lövéseket elrontottam, illetve egy esetben szó szerint egy méterrel melléálltam a tisztán, láthatóan kapura tartó labdának, ez új egyéni rekord, megmagyarázhatatlan. A statisztika 5/12, 42%, a kiélezett helyzethez képest nem sikerült 100%-os koncentrációt elérni, így érezhető volt egy hullámvölgy a kapusteljesítményben.
Az én tavaszom eddig jó, összességében lényegesen jobb az ősznél, vagy bármelyik korábbi szezonomnál, önmagamhoz képest előre léptem stabilitásban, ami az összes védést illeti, de a folyamatos, hibamentes játékban elmaradok az egyéni elvárás és Máté mögött is. Ebben a helyzetben a tegnapi modellnek lehet létjogosultsága a kiélezett meccseken, tudatosan kell készülni a csere-szerepre, és ki kell erre találni a megfelelő bemelegítést is. Az újonnan jött konkurencia szép kihívás elé állít, és további fejlődésre kell, hogy ösztönözzön, ami végső soron jobb teljesítményekhez és a csapat számára is érzékelhető eredményekhez kell vezessen.
Úgy gondolom, jelenleg valóban nem kell szégyenkeznünk osztályunkban a kapusposzton, bármelyik vetélytársunkkal kiálljuk az összehasonlítást. Bátran kell élnünk a variációs lehetőségekkel, a játékidő helyes megosztásában, időzítésében egyre több tapasztalatot szerzünk, ezzel jobban "bele tudunk nyúlni" a játékba. A hátralévő 6 mérkőzésünket meg kell nyerni, előfordulhatnak a tegnapihoz hasonló "rázósabb" meccsek, ezeket kell segítenünk behúzni - amilyen beosztásban épp a legcélszerűbb.
