Nagyon találó német kifejezés az "am eigenen Unvermögen gescheitert", sok tudósításban olvastam már. Kb. azt fejezi ki, hogy nem azért vesztünk, mert hibákat csinálunk, hanem mert egyszerűen nem vagyunk birtokában annak a képességnek, ami a győzelemhez kell. Ha a hétvégi meccsünkről beszámolna a handball-welt.de :))), akkor biztosan ezzel kezdődne a cikk.

15-15-öt játszottunk a Zrínyivel, ami papíron nem is rossz, elvégre a 4. helyezett ellen értük el. De a pályán átélve... a tizedik perc körül 2-0-ra mentek, és már akkor arra gondoltam, hogy na neeee. Jól védekeztünk, öröm volt nézni a kapuból, viszont támadásban nem tudtuk kihozni magunkból, amire képesek lennénk. Ezzel együtt a félidőt kihoztuk x-re, a második félidő elején ellépétünk 12-9-re, megvolt a lendület, az ellenfél megrogyott, mire mi mit csinálunk? 2 perc alatt elővesszük az összes hülyeséget, ami csak a tarsolyunkban van, begyűjtünk 3 kiállítást, és még örülhettünk, mert mákkal megúsztuk, hogy ebből megverjenek. Aztán még kétszeri vezetés után, hosszas kínlódással marad a döntetlen, eldobunk egy fontos pontot úgy, hogy egyébként nem is játszunk rosszul.

Kapusszemszögből nehezen indult a meccs. Hülyén hangzik, de olyan jól védekeztünk, hogy alig kaptam lövést, az első szerintem a 3. perc tájékán lehetett. Nem is találtam a ritmust, kaptam vagy három gólt a fél-szabálytalanságok után hatosról eldobott szarságokból. Mindegy, én voltam egyedül kapus, vártam az ihletre, a félidő vége felé meg is akad egy-két ziccer (4/12, 33%).

A szünet után végre az történik, amire számítottam: viszonylag könnyű gólokat lövünk elöl, és nekem is megvannak a labdák, egy jó sorozattal 8/17-re jövök fel (47%). Aztán jönnek a kiállítások, áll a játék, kiesünk a ritmusból, és sajnos én a leginkább, az utolsó 7 lövésből csak egyet fogok. Borzasztóan felhúztam magam azon, mennyire nem tudunk a saját játékunkra koncentrálni, és amíg ezen dohogok, visszaesek egy olyan szintre, ahová azt hittem, nem tudok már visszaesni. Van potya a szélről, balszerencsés kipattanó, minden, ami kell. Ráadásul az ellenfél kapusai jobban védenek.

Az egészen nem rágódnék, ha valahogy bemákoljuk az utolsó lövést, vagy én fogok eggyel többet, és győzünk. De így csak arra tudok gondolni, hogy már megint nem tudtuk átlépni a saját árnyékunkat, én sem a sajátomat.

Viszont az új mezekben nagyon jól festettünk :)

Rufusz-Zrínyi 15:15 (8:8), 9/24, 37,5 %

negatívum: nem tudok Bp I-es szinten végigvédeni egy meccset

pozitívum: a melegszendvics meccs után