Szabi kommentálta a meccset a fenti szavakkal Tóth Csabinak. Hát igen, ennek a csömöri vasárnap délutánnak minden pillanata úgy rántott le a valóság talajára, mint egy Tvrtko-riportfilm a csernobili halálzónából. Ez persze csak a kötelező cinizmus, bánkódni nincs ok, hiszen 26-22-re megvertük a RAFC-ot, akiktől az ősz legfájóbb vereségét sikerült elszenvedni.

Félidőben léptem pályára, lélektanilag nehéz helyzetben, hiszen egyrészt a RAFC vezetett, másrészt kapusuk, Gyula, érzésre 80%-kal fogta a ziccereinket, ezzel a teljesítménnyel kellett valamit szembeállítani. Ilyen pericsi magasságba ugyan nem sikerült eljutni, de szerencsére az első pár labda megvolt, elöl jól sült az emberek keze, így végre aktív részese lehettem egy meccs megfordításának. A szélekről nem kaptam gólt (nem volt ez mindig így...), és a legnagyobb lövővel szemben is jól kezdtem. Fontos pillanatban fogtam meg egy hetest Oli Kahn vs. Valencia stílusban, és így 4-5 góllal elmentünk a hajrára.

A hullámvölgy nem hiányzott ma sem, az én védéseim is megritkultak, de a RAFC nem tudott élni a lehetőséggel, a vitatott hetes után bevágtunk párat, és elhoztuk a pontokat.

2 homály indítás és egy késve lereagált átlövés rontotta az összképet, de annyi baj legyen, úgy érzem, sikerült hozzátenni a meccshez olyankor, amikor a csapat támadásban bizonytalankodott és nem tudta felvenni a rendes ritmusát. Miután átlendültünk ezen és megszereztük a vezetést, 2 gólnál többre még a rontott ziccerek ellenére sem került a RAFC. Eztán jönnek a vízválasztó meccsek, a trend nem rossz, bőven van még tartalék bennem is.

Stat: 9/19, 47%