...mit der Nummer Eins...

A vékony srácról a kapuban, Bp. I-ről és példaképeimről

Friss topikok

  • gaborge: @Meoni: sokáig gondolkoztam, hol láttam már Hvidt alkaros mozdulatát. Aztán beugrott: a nem kevésb... (2013.11.25. 22:06) Finish him!
  • gaborge: hát ha már álmodozok, akkor azt, hogy pl. 23 éves vagyok :) (2013.10.04. 13:45) A kapus mindig kulcsjátékos
  • Meoni: Bizony ajánlom, minden kedves kapusnak a figyelmébe, Landin veszprémi teljesítményét. Jó 10 perci... (2013.10.01. 07:59) Lassan, de biztosan
  • gaborge: ha egyszer nincs kapuralövés, nem lehet védés sem :) ezt a heteseknél is így szoktam számolni (2013.05.06. 11:07) Kékben
  • Meoni: Ha egy jelenetet ki kéne emelnem, akkor az biztos az volna, amikor a Rufusz hozta fel a labdát és ... (2012.12.08. 11:10) Effektív sportélmény

A rossz védés lélektana

2012.10.28. 20:03 gaborge

Ma nagyon harmatosan ment, és nem sokon múlott, hogy teljes betli legyen belőle. Bár az utolsó percekben fogtam két lövést is, és kettővel nyertünk, komoly hiányérzet volt bennem a lefújás után.

Dióhéjban: az elején volt két védésem, a két leggólerősebb FSZSE játékos ellen, minden jól indult. Aztán csak nem jött az újabb, csak a kapott gólok, igaz, egyelőre nagyobb hibák nélkül. Vezettünk, de a támadásokba is bele-belerontottunk, visszajött az ellenfél. Majd jöttek a kapushibák is, és ezekkel együtt a félidei hátrány. Szünet után aztán a második blokk, 4 védés viszonylag rövid időn belül, közülük egy a 22-20-at akadályozta meg az FSZSE javára. Aztán megint csak semmi, bántó hibák viszont be-becsúsznak. A hajrá elején 2-3-at ugyan fogok, de ezeket mind visszafújják. 29-29, elöl-hátul tisztességgel birkózunk, az indulatok mindkét oldalon el-elszabadulnak. Végül fölétolok egy átlövést, meg arrébbrúgok egy szélső-cundert, a támadásunkból gól lesz, nyerünk. 9/38 (3/20  FÉLIDŐ!), ez 24%, ami már erősen a rossz teljesítménybe szokott tartozni. Lehetne most a minapi Ortega nyilatkozatot elővenni ("A kapusok kérdés már más tészta. Spanyolországban úgy mondjuk, nem sokat kell védeni, hanem jókor”), de nem lenne helyénvaló. Ebben a bajnokságban nem azért kínlódik az ember, hogy gyatra lövésekkel szemben alázza magát. Heti két edzés után megelégedetten, jó érzéssel szeretne lejönni a pályáról.

Racionális hozzáállás? Nem teljesen. Butaság azt hinni, hogy nem jöhet be egy rossz nap. Nem peches, hanem tompa, rossz döntésekkel teli, mint a mai. Igazi kapusok is lehoznak olyan meccseket a saját szintjükön, mikor ok nélkül beugranak a sánc mögé, rossz lábukon állnak mindig, megejtik/cunderezik őket. Az érdekes kérdés az, mit kell ilyenkor csinálni? Az ember érzi, hogy nem megy, de nem tudja, miért: nem fáj semmi, jól bemelegített, figyel, és mégis folyton meglepik. Kézenfekvő: cserélni kell. Ebben kicsit speciális a KRSE, ugyanis nincs kire. Úgyhogy marad, hogy töröd a fejed, min változtass. Másik kézenfekvő tanács: pörögj fel! Az ötlet jó, de ha egyébként úgy érzed, rendben vagy, nehéz mihez nyúlni. Van kapus, aki ilyenkor szidja a védőket, miért ott állnak, ahol, vagy rázza a kaput és ordít mellé. De ha tudod, hogy nem a védő a hibás (meg amúgy is megvan a maga baja) és hogy nem peched volt a kapufával, akkor ez magad előtt nem hiteles, és úgysem hat. Másik, önmagában racionális tanács, hogy elővételezd a kötelező sarkot. Fejben kell összeszedni magad hozzá, és jól működhet, ha nem az a bajod, mint ma nekem: lassan és rosszul mértem fel a lövőhelyzeteket. Ha nem tudod, mikor fognak lőni, nem tudsz beugorni a sarokba, ha meg egy ütemmel előtte ugrasz be (mondjuk egy lövőcselre), annak komikus végeredménye lehet.

Mit tettem én végül? Próbáltam függetleníteni magam a hol jogos, hol túlfűtött kritikától, és nem figyelni másra, mint a labdára és a helyezkedésre. Ha nincs meg a jó forma, akkor ezen komolyan kell csikorogni a kerekeimek, miközben nincs csere, és a meccs pengeélen táncol. Még a hobbi Bp I-ben is nyomasztó szituáció ez: a támadási bakit védekezésben lehet javítani (vagy reménykedni, hogy ront az ellen), a rossz védekezés legtöbbször kollektív felelősség. A kapushiba viszont azonnal büntetve van, 100% nettó veszteség, mindenkinek egyértelmű - és egyedül kell kiállni vele mindenki elé. Viszont ilyenkor is sok biztatást, pozitív gesztust kapok a csapattársaktól, ami sokat segít, hogy az utolsó percekben is a védésre tudjak fókuszálni, bármilyen rossz is a forma. És ez, a megőrzött higgadtsággal együtt ma legalább a két utolsó védésre elég volt.

Az egyedüli felelősséget még szokni kell, és itt a KRSE-ben - hasonló meccseken pláne - edződhetek ezen a téren. Elsődlegesen a cél továbbra is, hogy fejlődjek, és egyre jobban tudjak védeni, de kell legyen rutin arra is, hogy egy mocskos sz*r napon hozzátegyenek pár védést egy sikeresen megvívott, kiélezett rangadóhoz. Ilyenkor természetes és normális a hiányérzet, de kell az egészséges hozzáállás és önismeret (nem vagy kiemelkedően jó kapus), meg a tudat, hogy legközelebb még ezzel együtt is sokkal jobban fog menni. Ezért edzek, youtube-ozok, forgatok irodalmat. Ennyi.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aliasbitter.blog.hu/api/trackback/id/tr354875470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása