Hát ezen is túl volnánk... A Révet 34:26-ra legyőztük, de meg kell hajoljunk az egy cserével és a meccs előtt kisorsolt vészkapussal felálló ellenfél előtt: hihetetlen rutinnal érték el, hogy a meccs nagy részében a számukra kedvező iramban és felfogásban folyjon a játék.
Mi más születhetett volna a Rév és a BRSE maradékának összegyúrásából? Már-már hipnotikus lassúsággal szőtt támadásaikkal remekül elaltatták védelmünket, ártalmatlan téblábolásuk a kilences környékén senkiben sem ébreszthetett gyanút: aztán egy közbelövés, egy befutás, vagy csak egy elfelejtett beállós, és máris kész volt a baj. Én kezdtem a kapuban, és mindezeket az első 5-10 percben jól sikerült kezelni, védések sorával nyitottam, még vezetgettünk is. A Rév kapusa ezzel együtt ellopta a show-t, ha az első negyed órát nem 75%-kal hozta le, akkor semennyivel. Mikor aztán kaptam pár gólt zsinórban (egy esetben szó szerint beütöttem a kapuba a már békésen pattogó labdát), hirtelen azon vettük észre magunkat, hogy 3-4 góllal a Rév vezet. Mivel a variációk száma a kapuban megkétszereződött tavaszra, bátran ehhez az eszközhöz is nyúlt Jani, és Máté jött be negyed óra elteltével. A padról beállva először ő is tehetetlen volt a védők által nem zavart ellen lövéseivel, de aztán szépen fogott egy hetest és az átlövések mellett szélsőziccereket is lehúzott. Az időközben már 6 gólra duzzadó különbség lefaragásához azonban a támadást kellett helyre tenni, és bár Máté és én is több hosszú indítással szolgáltuk ki a jó ütemben induló szélsőket, a ziccerek sorra kimaradtak.
A második félidőre döntetlennel mentünk ki, Máté vitte tovább a boltot. Az ősz után volt abban valami fura, hogy a padon ücsörgök, de hamar megbarátkoztam a helyzettel: azért van több kapus, hogy lehessen váltani, és a végén nyerjünk. Szerencsére jó pályára álltunk e tekintetben, apránként épült ki az előny. A félidő felénél aztán újból cseréltünk kapuban, a padról beállás tudományát értelemszerűen nem volt alkalmam gyakorolni mostanság. Ennek ellenére jól sikerült, volt egy kimondottan erős periódus, amikor ziccerek sorát hatástalanítottam, és végre lőttek egy gólt az indításaimból is. Pozitívum, hogy homály indításom nem volt, egyszer kellett Pitonnak nagyon szednie a lábát, de végül különösebb gond nélkül összeszedte a labdát. A végén sajnos belehibázgattam a volt BRSE-s átlövő ezredjére is visszahúzott lövéseibe, meg végszóként ismét betereltem a nyugvó labdát a kapuba, de ez különösebben nem osztott, nem szorzott.
Számszerűleg 12/26, ami 46%. A magas százalék azért kontextusában értelmezendő, voltak a védések közt értékelhetetlen átlövések is, és emellett potyagólok - az ilyesmi egy ilyen meccsen jobban megragad az emlékezetben. Mátét nem számoltam, érzésre hasonló eredménnyel zárhatott.
A kapusteljesítmény ezzel együtt sem volt rossz, igaz, elmaradt a lehetőségektől. A játék összképnek durva szezon eleji jellege volt kicsit ijesztő 11-5-nél (oda). Új tanulság nincs, azt eddig is tudtuk, hogy minél laposabb a tempó, nekünk annál nehezebb. Eztán is magunkat kell a megfelelő hőfokra pörgetni, és ez hasonló meccseken fokozottan igaz ránk, kapusokra is. Rendben volt a meccs, de a győztes + 5%-ot meg kell tanulnom kitenni a pályára - akkor is, ha nem azon múlik.
