Az előzetesen egyszerűnek vélt meccsek megvívása nem mindig egyszerű, kapusként sem. Bele lehet kényelmesedni, ha nem akkora a nyomás, és volt is már példa hasonlóra sajnos. Ezúttal viszont szerencsére ez nem történt meg, hozzátettük a magunk védéseit a nagy arányú győzelemhez.
Abból a szempontból mindenképpen szerencsések a kedd esti hazai meccseink, hogy a szokott edzésidőpontban sokkal könnyebb elérni az üzemi hőfokot, a szervezet szinte kívánja a mozgást. Mivel az ősszel jól ment a RAFC ellen, én vállaltam a kezdést, és három kísérletet gyorsan meg is fogtam. A védők rendesen szívták az ellen vérét, így többnyire nem volt nehéz dolgom. Negyed óra után jött pár botlás, bármennyire is meresztettem a szemem a labdára és próbáltam koncentrált maradni, bizony érezhetően meglassultam, átlövésekről maradtam le, ütemkéséssel érkeztem az alsó lövésekre. Annál jobban sikerült a hajrá: egy ziccer védése ébresztett fel a félálomból, és egy 5/6-os szakasszal mentettem meg az éppen gyalázatossá válni készülő mutatómat.
Szünetben Máté váltott, aki szépen vitte tovább a megkezdett vonalat, hozta a védéseket, elől dobáltuk a gólokat, minden haladt a maga útján. A félidő közepére aztán kollektívan eltunyultunk, néha szétszakadt a pálya, elhamarkodott, rossz lövéseink után ott-ott ragadtunk az ellenfél térfelén, és a védekezésben sem tettük oda magunkat ugyanazzal az elszántsággal. Így sorra jöttek a beállós-ziccerek és hetesek, amikből zárkózott a RAFC. A hajrá ezúttal is erősebb volt mind mezőnyben, mind kapuban, Máté az utolsó négy lövés hárításával adott lökést a különbség 16 gólosra növeléséhez.
Nem hibátlanul, de szépen hoztuk a kötelezőt, és - bár ezt a kapuban sem lenne szabad - "fújtunk egyet" az elmúlt hetek kiélezettebb, szoros meccsei után.
Első félidő, Bitter: 9/17, 53%
Második félidő, Máté: 9/21, 43%
Összesen: 18/38, 47%
