25 fok, napsütés, sima győzelem, pár szép védés - már kevés dologtól is jó kedve lehet az embernek.
Az FSZSE elleni az egyik leggyengébb meccsem volt az ősszel, erre Jani is emlékezhetett, mert Mátét küldte fel kezdeni. Ha nem így tesz, magam javasoltam volna. Nekem így több időm maradt elmélkedni, többek között azon, hogy végre megtaláltam azt a bemelegítő-programot, amivel meccsről meccsre pont megfelelő állapotba tudom magam hozni, és nemcsak kezdéshez jó, de a padon ülés alatt is hosszan kitart a hatása. Semmi extra, de a lényege a 10 perc kocogás, 3 perc futóiskola és 6-8 rajt, rövid sprint, utána a nyújtások. Ezt a futós részt nem szabad elspórolni, még ha kevés idő is jut: inkább nyújtogasson az ember két támadás közt a kilencesen.
Pont itt tarthattam mély szakmai gondolataimban, amikor Jani szólt, helyezzem magam készültségbe. Máté KRSE-s pályafutása alatt először produkált egy egybefüggően halvány negyed órát, és mivel a többi csapatrész is aludt még, 4 gól hátrányban voltunk. Mire viszont ezt megtárgyaltuk, jött két fontos védés, ami beindította a szokásos programot, és a félidő hátralévő részében mutatott kapusteljesítmény feleslegessé tette a cserét.
Szünetben sem volt ok ezen változtatni, pláne, hogy a számunkra kedvező tendencia ellenére még csak 2 gólos volt az előnyünk. A fáradó FSZSE viszont hamar megrogyott, és amint elmentünk 5-6 góllal, a testbeszédük is azt sugározta, nem hisznek már a nagy feltámadásban. Máté stabilan védett tovább, de 40-45 perc után átadta helyét, biztos vezetésünk tudatában különösebb kockázat nélkül. A végére így nekem is jutott mozgás, megleptem magam - és valószínűleg a többieket is - egy-két kicsúszás-szerűséggel, emberhátrányban akadályozva meg, hogy az ellen gyors gólokkal zárkózzon. Még az indításaim is jól sikerültek, de Lacival pár konyak-kóla mellett fel kell tárnunk azt a lélektani gátat, ami miatt rendszeresen elszabotálja a góllövést az én labdáimból. A zöld-fehérek belső emberei a végére teljesen elfogytak a birkózásban, ez egy már-már komikus jelenetben csúcsosodott ki: az egyébként jó heteslövő Bócz egy olyan ejtéssel próbálkozott büntetőből, ami kb. a vonal előtt egy méterrel pattant volna le, ha nem fogom meg a levegőben. Vacilláltam, bekerüljön-e a statisztikába, de végül is kapura tartott, én meg önző vagyok.
A hozzájárulásom a győzelemhez 4 védés volt, 4/10, 40%. Mátét ezúttal nem számoltam, de az ő esetében a számoknál fontosabb volt a 4:8-as hátránynál bemutatott roham, aminek nagyban köszönhetően még időben megfordítottuk a meccset és nem alakulhatott ki szoros 2. félidő és végjáték.
