Van, amire nem lehet készülni. Pontosabban van, amire adott körülmények mellett nem lehet. Edzettem én már sokat, reggel nyújtással, este szökdeléssel; kevesebbet,csak laza esti futásokkal. Volt, hogy eljártam a MAFC-hoz, aztán vittem a gyakorlatokat a saját edzéseinkre. Sokat segített, javultam is tőle; de ha szembekerül az ember egy volt válogatottal, NB I-ben évekig edződő játékossal, olyan dolgokat lát, amikre a saját kis köreiben nem tud gyúrni. Fejben rákészülhet, csak azt veszi észre, hogy nem elég gyors / ügyes hozzá.
Pestszentimre, reggel 8:00. A korai fekvésnek és a reggeli zöld teának hála, meglepően jó hangulatban érkeztem a helyszínre. Az ellenfél az eddig pontot sem vesztő PSK. Eddig mindig megvertük őket, de a nyáron sokat erősítettek, cél az NB II. Varga Gabi kezdett a kapuban, én két meccset egymás után végigvédtem. A védekezésünk közepes, Gabi nem nagyon talál labdát, Andris lecseréli 5 perc és 3 gól után. Rendesen nem lőttek be meccs előtt, de egy blokkon megpattanó átlövés és egy szélső-ziccer megvan az elején, örülök.
Ekkor kapom az elsőt. Horváth Attila, a többiek mesélik, hogy az Elektromosban játszott, a google kidobja a nevet a kézi-gála szereplői között is, Iváncsik Mihály mellett. Egészen puha mozdulattal lő, takarásból, a test mellől, az egyenes alsóba, a kapufa tövéhez. Aztán még egyszer, néha vált a felsőre. A többiek fogják a fejüket, feküdjek be az egyenesbe, jöjjek egy lépést előre, tuti receptek. Mindig azt hiszem, tudom, le fogok érni, de mégsem: van, hogy a lábujjam súrolja, de van, hogy 10 centi hiányzik. Két gyengébb kísérletet még kifogtam, illetve egy hetest, jobb kézzel visszacunder, Fazekasos mozdulattal ejtem le érte a kezem a támaszkodó láb mellé :) Ennyi jutott mára a gyereknek, aztán a borostás veterán hint még vagy hatot.
