A tavasszal talán "életem meccse" volt az FSZSE elleni, az első félidőben csak hat gólt kaptam, a végén 45% körülig jutottam. Ja, és tízzel nyertünk.
Az FSZSE pedig masszív középcsapatnak számít évek óta, most is 6. hely, hat pont (mint még másik négy csapatnak). Én úgy mentem ma reggel a Siketekre, hogy ez az első meccs a négy hátralévő fordulóból, amit hozni kell. Nem csak a csapatnak, de nekem személy szerint. Jobbak vagyunk mind a négy ellenfélnél, de ezt csak úgy bizonyíthatjuk, ha 8 pontot behúzunk az őszi hajrában. Én pedig a lejobb és legkiegyensúlyozottabb szezonomat játszom, amióta kézizek; tavasszal is ment ellenük, most nagyon kellett, hogy menjen.
A többiek szerint csúnyán álmos fejem volt, a bemelegítésre is alig volt idő, mégsem indult rosszul. Rögtön egy szélsőziccer, aztán sajna egy becsorgó ziccer-szerűség. 8/4-ig tartottam a lépést, de aztán elhúztak, sajnos nem csak tőlem, de az eredményben is. Volt egy mellényúlásom, rossz szélső elleni mozgás, beálló ellen a combom alatt becsorgó gyenge szar lövés. Mégis végig nyugodt maradtam - ezért sikerült a hibákkal együtt 12/24-re kihozni az első félidőt.
Mert a szélsőknek ötből csak kettő sikerült, az átlövések-közbelövésekből három ha bement. A hetesek és beállós ma is gyenge pont volt, pedig ujjhegy, comb, alkar mindig beleért. Összességében viszont inkább a lövők fölé kerekedtem, mint ők fölém.
Soha ne legyen rosszabb napom, eldönteni ugyan nem sikerült a meccset, a második félidőre Szabi állt be, és jól oldotta meg. A hiányos támadó-szekció nagy akarással kicsiholta a győzelmet, de mi mindkét félidőben megvertük az ellenfél kapusait, és ez azért egy biztos alap volt.
Eddig egyből egy.
