Ma nem voltam keretben, de átautóztam az eső-bénította Budapestet, hogy szurkoljak. Amennyire emlékszem, még soha nem játszottam a Rév ellen, már csak ezért is kíváncsi voltam.
Az ellenfél nagyon tartalékos volt, mi pedig korrekt játékkal 2-3 góllal vezettünk az első negyedóra végén. Varga Gabi rapszodikusan kezdett, Szabi váltotta nemsoká, és magabiztosan szedegette le az átlövéseket. Elöl nem voltunk rosszak, néha a szerencse hiányzott, néha a higgadt fej, de a hajráig ment a szekér. Aztán kicsit Szabi is visszaesett, a védekezés is, 5-0-ás rohammal átvette a vezetést a Rév.
A helyzet csak romlott a szünet után, helyenként öttel is elmentek. Magamban már fogalmaztam a posztot, úgy gondoltam, ha vesztünk is, ez lesz az utolsó eset a Rév ellen. De jött a fordulat, bár a visszatérő Marlon továbbra is felemás formát mutatott, de jóval gyakoribbak lettek a fontos védések. Párszor a bravúr után az ellenfélhez jutott a kipattanó, ami segített partiban tartani a Révet. Az utolsó negyedóra végén viszont elkezdtünk zárkózni, és bár bele-belepuffantottunk az ellen kapusába, a jó védekezésnek és a bátor egyéni megoldásoknak hála előbb felzárkóztunk, aztán a vezetést is átvettük. Marlon ekkor is pár jó ütemű védéssel segített megtörni a riválist, a többit meg befejezték a mezőnyjátékosok, akik közül mindenki jót nyújtott.
Bár gyenge volt a Rév, mégiscsak a másodikat vertük meg, és azt lehetett látni, hogy nem ijedünk meg a hátránytól és egy rutinos ellenféltől annyira, mint régebben. Ez biztosan az elmúlt hetek sikerszériájából merített magabiztosságnak is köszönhető, remélem, végleg el tudjuk helyezni magunkat a Bp I-ben, mert a mai meccs alapján oda tartozunk, a jobbak közé. Van még feljebb, de ez most nem számít.
Jó volt szurkolni, kicsit elment a hangom, egy ponton talán még a bírókat is szidtam, ami bevallom, felszabadító érzés :). Kb. egy évvel a Fervas elleni szégyen után ez is belefért, a Spartacus-csarnokot átsoroltam kellemes helyek közé.
