A szám szerint sok védés ellenére teljesen más hangulatban íródna a poszt, ha tegnap pontot vagy pontokat vesztettünk volna a Zrínyinél. Így viszont több ok van elégedettnek lenni, mint a hibákon rágódni.
Kicsit összecsapott bemelegítés után kezdtem, magam sem éreztem, hogy a túladagolt Nicoflex elég lesz-e a megfelelő hőfok eléréséhez. Aztán egy Dina-féle szélsőziccer megfogása segített meccsbe jönni, azaz inkább segített volna. Mert sajnos rögtön következett az első gyenge fázis, kb. az 5-15. perc között. Mint általában a Zrínyi meccseken, a védekezés dominált, kevés lövés jött, és az elsőket nem is éreztem. A vékony jobbkezes lábhoz lőtt labdája bepattant, az irányító közbelövése szintén a lábfejemről csúszott be. Nem működött a rövid oldal bemutatása bal szél ellen, mint az FSZSE meccsen, onnan is megkaptam a gólt, míg a másik oldalon a rövidet fogva Dina állt bosszút egy sistergős hosszú felsővel. A rossz széria szerencsére nem tartott örökké, előbb egy egyenes felsőbe eresztett átlövést paskoltam ki, aztán Rudi rövid alsóra letett löketét stoppoltam kéz-lábbal. Az irányító test melletti lapos kísérleteire is rálépegettem, egy sajnos megint beflipperezett mindkét lábamat érintve. Az aranybánya ezúttal is Mikula lett, beállóból csak egy ramaty ejtést szedtem be a félidő hajrájában, a többiből semmit nem tudott értékesíteni, max hetest csinált belőle.
A szünet után maradtam, és eleinte a jó forma is. A beállóra sikerült jó ütemben kitámadni, a 2-3 kísérletből nem született gól. Az ütemtelen, test mellett, sánc kezei között a rövidbe meghúzott lövések továbbra is jöttek, de ezeket éreztem, volt, amelyikből indítottunk is. Ekkor mentünk el néggyel, minden szépen alakult. Az egész csapatnak és nekem is jött a hullámvölgy eztán, a vékony srác 4-5 gól lőtt zsinórban, amiből legalább kettő bőven fogható lett volna. Mindez pár perc alatt, pedig magamon nem éreztem, hogy leültem volna. A kapuscsere is felvetődött, de a következő pár támadást vagy a Zrínyi elügyetlenkedte, vagy a védekezésünk talált magára, így egy darabig lövés sem jött, mi pedig újból elmentünk 2-3 góllal. Eztán kaptam még egyet ziccerből, de az ellenfél utolsó reménysugarát jelentő támadásánál, két perccel a vége előtt még sikerült annyira belekapni a labdába, hogy épp a kapufa éléről pattanjon ki. Eztán már csak egy Mikula elleni védés, meg sajnos az azt követő értékesített hetes maradt, aztán meg a megkönnyebbült pacsizás az újabb győzelmet követően.
Hivatalos statisztika nem készült, de utólag rekonstruálva:
1. félidő - 8/18 - 44%
2. félidő - 6/16 - 37,5%
Összesen: - 14/34 - 41,8%
Soha rosszabbat, egy délutáni meccsen, kevésbé kómásan és derékfájósan a foghatókból is meglett volna még
És a végére a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdés: kellett volna-e cserélni, mikor elkezdett zárkózni a Zrínyi? Ismerve a meccs lefolyását: igen, 18:14-nél, mert utána sok mindent már nem fogtam. De ki látta előre, hogy öt perc bénázás következik? Mire meg feltűnt, szinte meg is nyertük a meccset, plusz jött még egy hasznos védés. De mivel én elfogult vagyok, itt a jó alkalom, hogy véleményt nyilvánítsatok (én meg kipróbáljam a szavazás funkciót :))
1: ilyenkor nem cserélnék
5: ilyenkor kapuscsere
