Nyavalygós poszt lesz, aki nem szereti, ne olvassa.
Sajnos elhibáztuk a szezoncélt, az utolsó kitűzött győzelem helyett csak egy döntetlenre futotta a több alapemberét nélkülöző KEAC ellen. Az eredmény 25:25 (12:15).
Varga Gabi kezdett kapuban, Acsa és Deli Peti hiányzott a belső posztokról, de lehet, ebbe a védekezésbe még ők is belealudtak volna. Szoktunk döcögősen kezdeni, próbáltam a padon visszafogott humorral kezelni az 1-2 gólos hátrányt. Volt pár jó kezű lövője az ellennek, ők vitték a vállukon a csapatot. Elöl sok hibával, akadozva ment a játék, és ezúttal sokat kapkodtunk is. Az egész meccsre jellemző volt, és sajnos több emberünket is egyszerre ért el a kimondottan rossz lövőforma. Elkapkodva is lehet életerőset lőni, de rengeteg volt az olyan kísérlet, aminek hárítása valószínűleg az ellenfél kapusának sem volt sikerélmény. Addig-addig nyomiztunk, hogy már hárommal is elmentek, de ekkor Gabi is megrázta kicsit magát, összejött pár indulás, 10:10-nél zárkóztunk. Ahogy gyakran megesik, pont ilyenkor jöttek az újabb hibák elöl-hátul, pár labdavesztés után hipp-hopp összeszedtünk megint egy háromgólos hátrányt.
A szünetben cseréltünk kapuban, a felemás teljesítmény alapján meg lehetett húzni. Az első öt perc katasztrofális lett, már öt is volt közte. Ha valami pozitívat kéne mondani a meccsről, akkor azt, hogy szerencsére nem tudtunk 60 percig egyenletesen szarul játszani, és a második félidő 10-25. perce között fordítottunk, hárommal is vezettünk már. Hozénak összejött a lábalatti ziccer, volt pár lerohanásunk, a védekezésben pedig magunkhoz képest sikerült közepes szintre felpörögni, ami láthatóan sok volt a helyenként "überfordert" KEAC-nak. De a mai nem lett a tavaszi tündérmese újabb fejezete, az utolsó öt percben kb. öt meccslabdát rontottunk, ha bármelyik bemegy, megvan a meccs. A bizonytalanság érezhető volt a lövéseken, nem mertünk igazán, a két kapufa meg a hab volt a tortán. A végén hetest harcoltak ki, belőtték, utána csak kapkodás, és x. Lehetne a bírókkal foglalkozni, de bocs, egy ilyen meccs után én egyszerűen képtelen vagyok.
A kapus-rész: Gabi szerintem nem tudott igazán felpörögni a meccsre, mint ahogy az egész csapat sem. Nekem annyiban könnyebb volt, hogy a szünet után -5-nél már háttal a falnak álltunk, nem lehetett nem komolyan venni a helyzetet. Egy távolról eleresztett semmit bef*szkodtam, de mindent egybevetve úgy gondolom: bár minden meccsen így menne. Sikerült egy dupla védéssel kezdeni (a szélsőktől szerintem egy gólt se kaptam), a legjobb lövő ellen egy hetes, meg az ismétlés, sajnos az ismétlés után fújt hetes már nem. Utána átlövések, közbelövések, egy-egy betörés, vége felé beállós-ziccer. Varga Gabi jókor jelzett cserét egy hetesnél, meg is fogta, az utolsó percben is helyes döntés volt neki megpróbálni, szóval a kapus-posztot jól összeraktuk a 2. félidőre, és talán nem nagyképűség, de nyerő ember lehettem volna, ha nyerünk :), de a mai meccs a lövőformán ment el.
Nem minden papsajt, a KEAC-ot nem sikerült a bajnokságban megverni (a másik ilyen csapat a Pestszentimre). Nem tudom, a KEAC-edzőhöz fűződik-e az egyik vereségünk utáni "Egészségetekre!" pacsizáskor, de ma nem süthette volna el ilyen önfeledten. Csak magunknak köszönhetjük, és ez benne volt az öltözőben elengedett fanyar poénokban is. Meccs után nagyon bosszantott, mostanra kicsit átértékeltem: ha tíz meccsből egyen többségben vannak a hibák, és még így is hozunk egy pontot, azzal együtt kell tudni élni, és örülök, hogy már ilyen gondjaink vannak.
Bosszantó csak az lesz, ha mondjuk ikszelünk a BRSE-vel, és ezen csúszik el a 4. hely, de mostmár gyakorlatilag nem lehetünk ötödiknél rosszabbak. A téli 11. hely és 7 pont után ezért mindenkinek nagy gratula jár, szedjük össze magunkat két hét múlva keddre és zárjuk le szépen csapatunk eddigi legjobb szezonját!
