Elveszítettük az utolsó meccset és ezzel a negyedik helyet, de tegyük a szívünkre a kezünket - bárkit érdekelt ez negyed órával a lefújás után?
Az öltözőben is az utolsó edzésekre jellemző oldott hangulatot lehetett érezni, és bár szépen bemelegítettünk, meg vezettünk is az elején, de amint kicsit belelendült a BRSE, látszott, hogy bizony a tűz teljesen hiányzik a csapatból. Utána nevettünk is ezen, hogy sajnos csak a szájkaratéig jutottunk: "na akkor most... menjen a védekezés!... pff, elszámoltuk..." Így mi hibázgattunk, a BRSE csatárai lődözték a gólokat, szünetre már öt lett közte. Aztán jött egy komolyabb szájkarate, amivel feljöttünk háromra, de ez annyira megnyugtatott, hogy gyorsan lett is belőle hat. Szakmai részletekbe kár belemenni, öt meccsel ezelőtt ledaráltuk volna ezt a csapatot, ezen a meleg májusi estén meg elpattogtattunk, ahogy a régi csepeli edzéseken. Érződött a jóllakottság, és hogy az ebből fakadó kényelmességből nehéz felpörögni.
Kapus-szemszögből sincs sok mondanivaló, közepes teljesítmény, jó második félidővel, szünet után egy kicsit sikerült feltüzelni magam, ennyire volt elég. Többen céloztak rá, hogy a kis jobbkezes alsó lövései nem voltak védhetetlenek. Ez így igaz, jövőre erre tudatosabban készülni kell. Ezzel együtt leírom, amit többeknek már mondtam: ha valaki nálunk ennyi előkészítésből ilyen pontosan ki tudja lőni a takart oldalt, ne titkolja tovább ezen képességét, még kamatoztathatjuk a jövőben.
Rossz volt ezt így átélni, tulajdonképpen simán nyerni kellett volna. De nem tagadhatjuk, hobbicsapat vagyunk, a legmerészebb álmainkat túlszárnyalóan zártuk a tavaszt és így a szezont is, megesik, hogy kollektíven kihagy a koncentráció. Ez egy meccsen történt meg a tizenegyből, elfogadható arány. Érdekes elméleti kérdés, vajon mi lett volna, ha úgy alakul a szezon, hogy dobogó vagy kiesés szempontjából fontos lett volna az eredmény. Így viszont emlékezzünk a jobb meccsekre, majd összedobok még egy nagyobb szezonbúcsúztatót.
