A meccs 25:25 a Soroksár ellen, nyerhettünk is volna, ki is kaphattunk volna.

Először vegyük a negatívumokat: több lövés ment be megint kézről, lábfejről bepördülve. Mentségemre, ma a lövések 90 százalékánál a jó oldalra mentem, sokat meg is fogtam, ha nem lettek volna becsorgók, akkor 75%-kal fogok és utána a homlokomra tetováltatom Alilovicsot szemaforpózban :) De mivel én csak egy egyszerű gátőr vagyok, maradt a kb 35 %, és a bosszankodás, hogy ha még párat megfogok, nyerünk. Volt egy jókezű srác, a heteseiből semmit nem sikerült fogni, a lerohanásos ziccerekből amit a fejhez lőttek, az mind ült is, ebből azért illene valamit. Szomorú felismerés, hogy ha egy játékosnak a Bp I-hez képest kimagasló a lövőkészsége, ott bizony ritka a védés.

De hogy a jóra térjek: az erős védekezés segítségével az itt-ott test mellett ellőtt átlövéseket sorban sikerült alkarral stoppolni, jó pár beállós ziccerbe belemozdultam, és az első félidőben egy kicsit királynak érezhettem magam, amikor először egyik, majd másik lábbal rúgtam ki a szabadon kapura törő soroksáriak ziccereit. Minden jól ment, Szabi remek érzékkel jött be az egyik hetesre, meg is fogta, happy end, ha nyerünk.

De sajnos a második félidőben kicsit elkezdtük az eredményt védeni (Ergebnis verwalten), az látszott, mintha arra várnánk, fújják már le, hiszen hattal megyünk. Ezt húsz percen keresztül nem lehetett csinálni, az alibivel leültettük magunkat, jött pár butaság is, az egyébként nem rossz Soroksár meg ezen felszívta magát és fordított. Dicséretes, hogy észbe kaptunk és összekapartuk az egyik pontot, meg még a végén is volt pár védésem. Ha állatabbak lennénk kicsit és nem ijednénk meg, ha hattal megyünk, szép győzelem lett volna a vége.

De sebaj, töltöttem egy pohár bort és most megnézem, Mirko hogy alázta a lengyel testvéreket.