Most duplán ér a cím, Baki két pályán átszáguldásos gólja a pozitív oldalon, 8 majdnem védésem = 8 potyagól a másikon.
Még járkáltam a városban, úgyhogy lehet, mind nem is jut az eszembe már:
1. jobbkezes jobbszélső hosszú alsóra, ráülök, combommal bepréselem
2. bátran lövő idősebb irányító a hosszú alsóra, vádlim alatt elsuhan
3. magas 72-es középről, lábam között épp befér
4. vézna szélső jobb 2-ből közbelő hosszúra, kezemről bemegy
5. erős 3-as izomból rövidre, félig elfordulva a könyökömről pattan be
6. erős 3-as önbizalmat gyűjtött, test mellől lő, karom és oldalam közt bemegy
7. erős 3-as mindent elvállal, bal 2-ből rövidre közbelő, ott állok, kezemmel bepaskolom
ennyi?
ja, +1: Daninak egy indítás, ami 10-12 méterrel volt csak hosszabb, mint amit Abalo bedoppingozva utolért volna
Ami jó volt, hogy a ziccereknél egy kivétellel mindig a helyes lemez ugrott be, ez épp kellett ahhoz, hogy ne forduljon meg a meccs 7-7-nél. Másrészt, ha a hét mellényúlás nincs, 7-7 helyett 7-2-re mentünk volna.
Szerencsére Szabi pont ellenkező formát mutatott, a ziccerek nem mentek, viszont az átlövéseket egyszerűen leszedegette, a jó oldalra mozdulva. A védekezés nagyon jó volt, ritkán csináljuk meg ennyire pontosan, amit eltervezünk, még ha voltak is hibák egy-egy blokknál.
Megérdemelt győzelem, 23:20 (10:10).
Mostanában sokat törtem magam, hogy új mozgásokat vegyek elő, jobban takarjam a lenti lövéseket, csak emellett valahogy elsikkadt a maximális koncentráció a labdára magára. A bemelegítés elmaradása mellett ez lehetett a mélyebb oka, hogy már a második meccsen feltűnően sok a beszerencsétlenkedett lövés. Valami gyakorlatot nézek erre, a téli szünet mi másra való? :)
