Átkopizhatnám az előző BRSE-s posztot is, szinte ugyanaz volt, talán annyi eltéréssel, hogy most volt két jó öt percem.
Az eslő félidő 20-25 perce között végre leértem pár átlövésre, egy szélső-ziccer, de előtte-utána a BRSE betegség, bokámról, karomról, ujjamról, mindenhonnan pattantak be a labdák. Szünetben jött Varga Gabi két védéssel + egyszer meggyanúsítottam alaptalanul :) Negyed óra után visszatértem én, mentségemre szóljon, hogy épp, mikor egyenlő körül billegett az állás, kispárgáztam ezt-azt, mikor meg már mindegy volt, megint jöttek a mellényúlások.
A két ponton kívül nehéz bárminek örülni, kiemelendő, hogy aki ott volt, mind odatette magát és több jó egyéni teljesítményt láttunk mezőnyben, Andris labdaéhesen villogott, Csalló B rántott jópár izmos átlövést, Árpád meg inkább okosakat. Hozé indult és büntetett, Acsa blokkolt és elöl tördelte a falat, Almási Gabi a végére felrázta magát és fontos gólt dobott. A sok (be nem jelentett) hiányzó, az ellenfél félig-meddig beleszarós hozzáállása és az elszomorító játékvezetői felfogás miatt inkább azt az emléket hagyja mégis a meccs, hogy ilyenből nem kérnénk sokat. Tud ez a szeretett bépéegy sokkal jobb szórakozás is lenni.
BRSE-Rufusz 28:33 (17:19)
