Az a jó kapus, aki egymás után 2-3-4-5 meccsen jól véd, aztán legfeljebb utána egy félidőben gyengébb. A PSK elleni meccsen nyilvánvalóvá váltak a hiányosságok.
A Pestszentimre egy kimondottan sovány kerettel érkezett, ebben az összeállításban nem voltak erősebbek mondjuk a Soroksárnál. Lehet, a névtől ijedtünk meg, lehet, hogy nem vagyunk verhetetlenek :) 10 meccsen keresztül, tavaszi magunkhoz képest színtelen játékkal 28:24-re buktuk a meccset.
Sajnos gyenge kapusteljesítményünk miatt sem tudtuk ezt megfordítani. Igazán kreatív játékosok nélkül a PSK az átlövésekből próbált megélni, amik nem voltak rosszak, de éberebb kapusok 2-3-mal többet kellett volna, hogy fogjanak. Volt 4-5 sáncról bepattanó is, ami mindig nehéz, de ezek közt is volt megoldható, viszont az a plusz egy ütemnyi reakció hiányzott, ami a jobb napokon megvan. Én kezdtem, az első 5-7 perc még jó volt, meg a félidő vége elfogadható, közte viszont semmi. 7/20, 35%, ami csak papíron volt rendben.
Szabiban reménykedtem, hogy ezeket a labdákat összeszedi, de ő sem hozta magát. Utólag okos az ember, engem le kellett volna cserélni az első félidő 15. percében, Szabit meg a másodikéban. Ezzel együtt még abban sem vagyok biztos, hogy az ellen kapusa darabra többet fogott. A meccs nagy részén látványosan egykedvű "Gyapi" viszont nem állhatta meg, hogy a döntő szituációkban tudásának 40 százalékára felpörögve ne szedje le ájulásig fáradt embereink kisérleteit, eldöntve a meccset. A mi dolgunk az lett volna, hogy addigra ne legyen eldöntendő kérdés.
Hiába volt a jó XVI. kerület meccs (nem rosszabb minőségű lövésekkel), egy héttel későbbre már nem maradt meg a forma. Több kell!
