utolsó meccs a Rufuszban, utolsó a bajnokságban
Először az átigazolás része: jövőre a KRSE-be megyek védeni. Megrendeltem a Páll-Bakos szerzőpáros könyvét a kapus-képzésről, már csak edzeni kell :) Szép kihívás lesz, és nem lesz egyszerű helyt állni: többet, jobban, egyenletesebben védeni. Várom már most is, mi lesz akkor július vége felé?
Az utolsó bajnoki meccsről: vesztettünk, megint a Takács csarnokban, most a Zrínyi ellen. Nem lesz így negyedik hely, a harminc pont esélyét már múltkor eljátszottuk. Nem volt olyan látványos a visszaesés, mint a tavalyi BRSE-meccsen, de látszott, elszállt az a plusz, ami a nyolcmeccses győzelmi szériára vitte a csapatot. A két Balázs nagyon jó egyéni teljesítménye mellett rendesen tette a dolgát mindenki, de sok volt a rég látott hiba, labdavesztés, a védekezés is "csak" rendben volt, nem a Rufuszos betonfal.
Én kezdtem, és egész jól, de az 5/3-ból 11/3 lett, le kellett volna cserélnem magam, vagy Andrisnak, késve jött Marlon, aki rendszeresen fogott azért egyet-egyet. A második félidőben is kínlódtunk, de fordítani is sikerült, aztán megint a Zrínyi ment el kettővel. Visszajöttem, érdekes, ritka érzés volt az utolsó tíz percre, hátránynál beállni. Nem izgultam, letisztult a kép, minden mozdulat könnyűnek tűnt: mindent meg kell fogni, csak akkor sikerülhet.
Nem jött össze, hiába volt még 3-4 védés, eggyel több kellett volna. Dina egyetlen egyenesbe lőtt labdájáért még visszanyúltam, a karomról a lécre pattant, rosszul kaptam utána, bepördült. Annyira tipikus volt, nem is hiányozhatott a búcsúmeccsről egy ilyen. A végén döntő szélsőziccer, kitámadok a hosszúra, túl hamar, túl messze, belövik a rövidbe.
A jövő szezont arra szánom, hogy ilyenekből negyed annyi legyen, mint idén.
28-26 oda, biztosan azért ment gyengén nekünk, mert ez még őszi meccs volt.
