Puha parketta, NB II-es ellenfél, vaksz-illat és 16 néző - igazi adrenalin-löket a Bp I-es kapusnak :)
Mindig szerettem az ilyen meccseket, még ha csak edzőmeccs is. A Buda 11 dicsőséges délvidéki túráira emlékeztető élmény: utazás mellékutakon, érkezés a sportcsarnokba, méregető tekintetek a helyi szertáros / játékos-barátnők / unatkozó nyugdíjasok alkotta közönségtől, marcona melegítő ellenfelek a túlsó oldalvonalnál.
A Tököl NB II-es csapat, a tavalyi NB I B-s csapatból állítólag hárman maradtak, utóbb igazolódik, hogy pont annyival erősebbek nálunk, amennyi egy jó edzőmeccshez kell. Határozottabbak a támadások, kicsit folyékonyabb a játék, de mi sem hagyjuk magunkat, az elején sokáig tartjuk a lépést, a későbbikben több jó periódussal zárkózunk. Többször leindítjuk őket, pár figura is ül, a hibák kiküszöbölhetőnek tűnnek pár hét alatt.
Én tisztesen állom a sarat, pár átlövést kitenyerelek, egy sánc felett visszahúzottat csak a léc alá tudok ütni - kár érte, az szépen olvasott védés lett volna. A jobbkezes jobbszélső ellen az elején túlgondolkodom, a balszélső ellen kiegyenlített a harc. Rávezetéses ziccerekből nem lett meg semmi, így saccra 7-8 védés 40 perc alatt, 20-25 kapott gól mellett. Az eheti edzéseken mutatott gyalázatos formához képest kimondottan biztató.
Ebből kéne átmenteni valamit a reggel fél kilences bp egyes siketek pályás realitásra.
