Nem tudom, ki mennyire ismeri, nekem a kedvenc rádiókabaré-számom Quasimodo, az együgyű harangozó kalandja, meghallgatható itt. Ma a Soroksár ellen én is kb. annyi szellemi teljesítményre voltam képes, mint Quasimodo, úgy fest, egyszerre egy dologra vagyok programozható.
Az elmúlt meccsek majd mindegyikén megtaláltak a szélsők a fej fölött, láb alatt belőtt szir-szarokkal, úgyhogy ma azzal a célkitűzéssel érkeztem a meccsre, hogy ha bármi történjék is, én megállok a kapufánál, és ha bedobják mellettem, egészségükre. És bármilyen fájdalmas is a felismerés, ez az agyhalott taktika működött. Olyannyira, hogy az első félidőben dobtak két teljesen reménytelen oldalhálót, párszor engem csípőn, de gólt nem. A szünet után két gólt kaptam szélről, de nem a klasszikus fajtát, már-már átlövőig felkanyarodásból, egy védekezési hiba és egy lecsorgó labda után. Ilyen fegyelmezettnek még életemben nem sikerült lenni, de sajna az árát is meg kellett fizetni. Egysávos agyamat annyira lefoglalta a koncentráció, hogy minden másban átlagon alul teljesítettem. Balu sokat gyengült az elmúlt években, de helyenként vállalhatatlan lövéseit még így is gyakran beengedtem / beejtettem a kapuba. Közepes intenzitású védekezésünk miatt sorban lőhették a heteseket, amiből négyet zsinórban be is vágtak, szerencsére jókor, a szünet előtt 10 másodperccel sikerült az első védés. Ez annyira megzavarta az ellent, hogy a második félidőben egy 1/4 sikerült a hetesvonalról. Szerencsére elöl megvolt a szokásos jó tíz percünk, amikor elmentünk előbb négy, majd 6-7 gólra. Pár rontott kínaink és flikk-flakkunk után még zárkózott a Soroksár, de a végén már csak egy kis baráti ütlegelés jelenthetett izgalmat.
Összességében egy alacsony hőfokú és színvonalú meccsen nyertünk, ahol illett volna jobban felpörögnöm és több átlövést, ziccert fognom.
KRSE-Soroksár 30:24 (14:12)
Bitter: 13/37 (35%)
