Mivel a kapuban nem alkottam ma maradandót, a telekommunikáció terén lépek előre, és megírom az első posztot a mobilomról.
Simán vertük a Vecsést, ennél talán többre számítottunk tőlük. Máté kezdett, és bár nem élete meccsét játszotta, tisztességesen lehozta a részét. Én álltam be a második félidőre és két egészen pofás védéssel kezdtem, de ez csak álca volt. Hamar teljesen kiengedtem, és az ellenfél sokat látott szélsői szépen megfirkáltak, amikor nem találtam a helyem, vagy a kaput mögöttem. Ettől meg is szeppentem kissé, de ez nem dacos ellenállásba csapott át ezúttal, inkább beleszarós lézengésbe. Ez más poszton sem megengedett, de kapuban kínos is. Pályafutásom során először bocsánatkéréssel tartozom az aktuális csapatomnak. Ez több volt egyszerű rossz védésnél, már-már munkamegtagadással határos komolytalanság volt, amit megnyert meccsen, tuti ezüst mellett sem szabad.
A koronát a lefújás pillanatában kapott gól jelentette, amit talán nem adtak meg (az eredményt nézve tényleg nem), de említésre méltó. Az ellen saját kilenceséről dobott egy utolsót, én a gólvonalon állva gondolkodtam, fogjam vagy üssem. Végül a röplabdás feladást választottam, mert az nagyon megy :), és úgy tereltem a léc alá a labdát. Videón sajnos nincs meg, kárpótlásul egy klasszikus link, gyakorlatilag produkcióm focis megfelelője.
Bocs, srácok!
statisztika: 5/18 (28%)
