A sportban - legalábbis nálam - sajátosan felcserélődnek az évszakok szerepei.
A tavasz a szép lassú leépülés folyamata, aminek betetőzése a május végi motivációvesztés. A nyár maga a csend és halál - a sok evést és semmittevést néha töri meg csak egy-egy wellness-kocogás a budai hegyekben, az is inkább a szép kilátás miatt. És aztán jön az ősz, az újjászületés - ami általában hasonló sokk, mint a valódi születés, és idén ez hatványozottan igaz volt. Puhány testem kishíján ájulással jutalmazta a futás, felülés, fekvőtámasz kombót, pedig még csak nem is volt sok belőlük. De aztán mikor nagyjából visszatért a vér a fejembe, és kellemes zsibbadás áradt szét elgyötört tagjaimon, mindez kellemesen természetesnek tűnt: elkezdődött az új szezon.
