A hétvégén idióta módon meghúztam a derekam, de a MÖSE ellen nyújtott teljesítmény még ennek fényében is túl nagypapás volt. Jobban meg kell becsülni a gyakorlást versenyhelyzetben - mégha itt a versenyhelyzet elég lagymatag is volt.
Máté mintaszerűen kezdte a meccset, és mielőtt legyintenénk, hogy hát a MÖSE lövői (-Abdul, akit kifogtunk), volt jópár kimondottan kellemetlen közbelövés, amiket megnyugtató magabiztonsággal húzott le, emellett a szélsőket is hamar megregulázta. A hetesekkel nem volt szerencséje, így a harmadikra én álltam be, és szép vívómozdulattal hárítottam is - fogjuk rá, hogy ez már az átmenet az iskolázott kapusmozgás felé. A 8 kapott gól mindent elmond, a védések száma biztosan efölött volt az első 30 percben.
Hosszú kihagyás (FSZSE meccs nagy része, + a teljes PSK) után a szünet után jött el az én időm, csak a szünet nekem még az első 10 percben is tartott. Egy újabb hetes kivételével nem jött semmi, az átlövésekkel szembeni ütemtévesztés volt a legfájóbb pont. Aztán megembereltem magam valamicskét, és bemelegedve elkezdtem kipaskolgatni a távoliakat, és a szélekbe is bele-belekaptam, vagy fejeltem. A tanult tudatos mozgások az idő múlásával egyre kevésbé mutatkoztak, pedig ezt a félidőt ezek gyakorlására lehetett volna szánni. Na sebaj, a derekam szinte jobban lett a mozgástól, a végére meg a statisztikámat is felpolíroztam kicsit. A legnagyobb öröm mégis az volt, hogy Laca az indításomat nem a kapus veséjébe zúzta, hanem higgadtan értékesítette.
Nem volt egy katartikus sporteste (kis rosszindulattal ezt a meccset is értékelhetetlennek nevezhetnénk), de majd a Rufusz és a Rév ellen. Én 10/22-vel (45%) és egy jutalomsörrel zártam a napot - deal.
