Messze nem hibátlanul, de pár szép védéssel lehoztam a Rufusz elleni második félidőt.
Máté kezdett, és oroszlánrészt vállat abban, hogy a 20. perc környékére gyakorlatilag eldőlt a meccs. Öröm volt nézni a védekezésünket, és egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy pályára lépek-e, minden haladt a maga útján. A dolog aztán mégis megért egy próbát.
Az elején le-lemaradtam a labdákról, aztán jött egy szakasz, ahol volt 4-5 védésem, bár köztük pár könnyebb falattal. Aztán mire azt gondoltam volna, megvan a fonal, 3-4-szer csúnyán elhibáztam az egyenes oldalt: igaz, hogy védekezési kihagyásból adódóan jöhetett pár teljesen szabad lövés 8-9 méterről, de ezeknél rendre a visszahúzottat választottam, az ellen meg köszönte szépen, bepöttyintette az egyenesbe. Jó volt Máté kommentje a padról, túlságosan ráfeszültem a lövésekre, és egy szumós alapállásból dülöngéltem, amerre épp gondoltam (jellemzően jobbra). A csapat szerencsére adott időt, hogy összekapjam magam, és jó ideig lőni sem engedték a Rufuszt, így a végére még felszabadultan megfoghattam 1-2 labdát, csak hogy meglegyen a tíz közte. Jó volt, hogy pár szélsőziccert az edzésen tanultak szellemében sikerült védeni, és a tudat, hogy igen, ezt pont így akartam. Még több ilyen kell.
Stat: 9/20, 45%
