Eltelt pár hét az utolsó meccs óta, átgondoltam, mi volt jó meg rossz ebben a szezonban, és részben ebből kiindulva már előre tekintettem, hogy lenne jó a jövő év. Jó hosszú lett, itt-ott Mocsais mondatfűzéssel.

A csapatról összességében csak annyit, hogy vitathatatlan a fejlődés. Az őszi eredményt okozhatta az új játékosok beépítése, a hagyományosan gyenge szezon eleji formánk, de a télen - nagyrészt a feljavuló edzésmunka miatt is - összeállt a csapat, és pár önbizalom-növelő győzelem után meccseken keresztül tudtunk tudásunk felső határának környékén teljesíteni. A tavasszal gyűjtött pontok magukért beszélnek, a BRSE elleni zakót meg már kitárgyaltuk, nem is érdekes az összképet tekintve.

A szakmai rész nyilván Andris területe, de pár dologot kiemelnék. A védekezésünk ebben az osztályban kiváló. Persze vannak javítható hibák, olyan szituációk, kapcsolatok a védekezésben, amiken kell csiszolni. Ettől függetlenül, ha az alapemberek itt vannak és mentálisan jól állunk a meccshez, a hatosfal, az 5+1 egyaránt jól működik a 11-ből 10 csapat ellen, ha ez nincs meg, mindkettő átjáróház. Ha ősszel felvesszük az edzésen a ritmust és a győzeleméhség is felébred bennünk, a védekezés minőségével nem lesz baj.

Ahol több potenciált látok, az a támadás. Szerintem három kritikus terület lenne, és ebben tulajdonképpen benne van az idei szezon értékelése is.

1. Lövőrepertoár és lövőminőség javítása: sok jó kezű emberünk van, de a lövést ugyanúgy karban kell tartani, mint a kondit. Tudatosabban kellene edzeni arra, hogy erőben, pontosságban jobbak legyenek a lövések, és szélesebb "kimunkált" lövőrepertoárból tudjunk meríteni. Ez pozitívan hatna az önbizalomra, önkontrollra is, és segítene a "nézd meg a kapust, várj ki" edzői utasítás betartásában.

2. Minőségi lövőhelyzetek kialakítása: nagyon sok az olyan támadás, akár felállt fal ellen, akár lerohanásból, amikor a lehető legrosszabb lövőhelyzetet alakítjuk ki. Ebben hibázik az is, aki rossz irányba viszi az akciót, nem veszi észre az előnyösebb helyzetben lévő társat, és az is, aki elvállalja a lehetetlen szögből a lövést. Mindkettőben javulni kell, kontrollálni kell a támadásvezetést, rengeteg elszórt labdát, kritikus kihagyott ziccert spórolnánk ezzel.

3. "Figurák": ezen a téren volt a leglátványosabb a javulás, de van még hová fejlődni. Sokszor már tudjuk, mit akarunk játszani, de a kellő begyakorlottság hiányzik, nem tudjuk azon a sebességen végigvinni az akciót, amit a védekezés megkívánna, ilyenkor megint jönnek a hibák. Úgy láttam, azokon a meccseken tudtunk jól támadni, amikor az egyéni megoldások mellett sok alapfigurát el tudtunk sütni és viszonylag könnyű helyzeteket alakítottunk ki belőle, megspórolva a birkózást. Abból ritkán szoktunk jól kijönni.

És akkor a kapus-poszt.

Szerintem a korábbiaknál jobb évet zárt a 3 kapus. Nem olvastam most végig az összes posztot, de totális betli nagyon ritkán fordult elő, és jópár olyan teljesítmény is volt, ami meghatározó volt a pontszerzés szempontjából. Szerencsésnek mondható, hogy a jó forma valakit mindig megtalált, aki így beugorhatott a gyengébb napot kifogó helyett.

Több hiba van azért, és ebből több visszatérő. Megvoltak a gyenge szélsőktől megkapott gólok (bár szerintem jóval kevesebb, mint a korábbi években), az elővételezés nem megfelelő szintű, az indítások gyakran elmaradnak vagy pontatlanok. Szerintem mindhárman elég pozitív élményre nézhetünk vissza ebből a szezonból, amire támaszkodva ősszel folytathatjuk a megkezdett, de aztán ellanyhult munkát, a kapusedzéseket, a technika finomítását.

Konkrétan magamról. Nem volt rossz, de lehetett volna sokkal jobb is. Kevesebbet készültem, mint pl. 2009-2010-ben, akár a mi, akár a MAFC edzéseket tekintve. Ettől függetlenül pár dologban sikerült előre lépni. Tudatosságban, megfontoltságban mindenképp. Ezen kívül jobban előtérbe került a lentre irányuló mozgás, amiben az egyik legnagyobb is volt a deficit. A szélsők elleni potyák számát sikerült leszorítani, volt pár kimondottan jó meccs is ilyen szempontból. A tavasz második felében sikerült fejlődni az "előre védésben", különösen beálló-ziccerek esetén lett több a jó dinamikájú kimozdulás az őszi-téli vonalon ácsorgás helyett. Ugyanakkor érzésre jóval kevesebb hetest fogtam, mint az előző években. A hetesvédésnek sokkal ösztönösebbnek kellene lennie, itt néha hátrány a gondolkodás, a sarok előre kiválasztása.

A jövő év kihívása, hogy a sikeres elemekből összerakjam és begyakoroljam azt a stílust, ami ebben az osztályban a leghatékonyabb. Hiába lenne szép dolog a hosszú sarokig felrúgva védeni, hogyha itt a szélsők 70%-ban lábhoz vagy váll-fej magasságban egyeneset lő, akkor tényleg meg kell állni feltett kézzel és elfogadni az egyszerű védéseket, mint a látványos bravúrt keresni. Az átlövéseknél a kivárás idejét nyújtani kell, ehhez fejben szükséges erősödni, a mozdulat idejét viszont rövidíteni kell, ehhez több nyújtás és kapus-gyakorlat szükésges, mint amit idén vállaltam. Dinamikusabban, nagyobb felülettel érkezve szeretnék jövőre védeni átlövéseknél. A szezon elején valami alkalmat akarok találni, hogy unalomig indíthassak, lehet Árpival lemegyünk tényleg a Nehru-partra :) Az indítások rendbe tétele tényleg nem húzódhat tovább.

A nyári terv, hogy kikúráljam a derekamat, ami pár meccsen azért hátráltatott. Ezen kívül sok foci, futás, egyrészt, hogy ne hízzak vissza, másrészt kicsit felejtsem a kézit és más sportokkal "töltődjek". Aztán majd ősszel sokkal többet kell nyújtani, kicsit az állóképességet fejleszteni és tudatosan, a mozgás-elemek kiválasztásával és begyakorlásával összerakni a technikát.

2010-2011 nem volt rossz. 2011-2012-re az a cél, hogy minden meccsemen meghatározó kapusteljesítményt nyújtsak, ami több, mint pusztán 8-10 védett lövés: hat az ellenfélre, lelkesít minket, átsegít kritikus szakaszokon.

Ami a blogot illeti, most nyári szünet, ősztől pedig a BP/I csodás világán kívül több top-kapusos hírt, érdekességet, videót szeretnék prezentálni a lassan gyarapodó olvasótábornak.

Bitter