Szerencse, hogy a sportújságírás megalkotta ezt a kifejezést, így lenyúlhatom a mai poszthoz. Egyébként nehéz lenne mibe kapaszkodni.
A száraz számok: 6/26 védés, ez büszke 23% a Zrínyi ellen, a vége 23:20 a mi javunkra, 8:11-es félidei hátrány után. Nagyon gyengén indult a meccs, 0/7-nél volt az első védésem. Vannak napok, mikor utólag úgy érzi az ember, ha végig egy helyben állt volna, akkor is többször eltalálják, mint így. Mivel elöl is döcögött a szekér, plusz a Zrínyi masszív védekezése jól összeállt, az első félidőben csak kapaszkodtunk, így is a szünetre alakult ki a legnagyobb különbség. Egy homály mellett egy jó indításom volt, sajnos a katarzis a kapufa miatt elmaradt.
A címben említett pillanat / percek rögtön a fordulás után jöttek, a két védést két támadás alatt nagyon jól kihasználta a csapat, és három perc alatt egyenlítettünk, majd fordítottunk, és innen mindig volt válasz, 2-3 góllal elléptünk, végül le is hoztuk a meccset. Új rekord a rólam bepattanó gólok kategóriában: szélsőziccer után egy csípő-könyök-hát-kapufa-vádli-gól kombót sikerült bevinni úgy, hogy akik szögben álltak, állítják, nem látszott a rövid oldal köztem és a kapufa közt. Emellett a másik négy így-úgy becsorgó szinte említésre sem méltó.
A legnagyobb talány továbbra is a napi forma (diszpozíció :) ). Ennek időzítése, a meccs előtti felpörgés, illetve a meccs alatti változtatás képessége hiányzik nagyon. Emiatt nem sikerül időnként hozni az átlagos szintet sem, az ember szinte kívülállónak érzi magát a kapuban, és nem érti, miért nem arra/úgy mozdul, mint egyébként, pedig két támadás közt tudatában van, mit kellene csinálni. Ha bárkinek van tapasztalata, használható ötlete, ne féljen megosztani.
