És hálistennek nem százalék, hanem védés.

Vasárnap Csömörön az első kellemes meglepetés az volt, hogy a RAFC alaposan megfiatalodott, a régi, talán kissé megfáradt gárdából csak pár ismerős arc maradt. Ez az eddigi gyenge szereplésük ellenére is némi óvatosságra intett, a régi tapasztalatoknak nem sok hasznát vehettem.

Gyengén kezdtük a meccset, támadásban kiszorított lövésekbe, félhelyzetekbe kényszerítettük magunkat, a védekezésnek is idő kellett, én pedig - sajnos már-már szokásosan - csak kerestem az ütemet, majd minden átlövés a rossz lábamon talált. 4-1-re elment a RAFC, az időkérés után többet vállaltunk, én pedig elkezdtem apránként fogni a labdákat. Két képzett szélső játszott az ellenfélnél, ők többször is megleptek éles szögből, de aztán szélről és átlövésekből is felém kezdett billenni a mérleg nyelve. A félidő közepétől kialakult a "döntetlen", szünetig 10 védés jutott 9 gólra (53%), a csapat pedig 12-9-re fordítani tudott.

Rögtön a fordulás után - szerencsére már-már szokásosan :) - sikerült jól elkapni a fonalat, és egy 5/6-os "rohammal" hozzájárulni, hogy elléjünk biztos távolságra az ellentől. Nagyon örültem, hogy 4-5 hosszú indításom is célba ért (némi szerencsével, de végül is rossz indítás nélkül), és ezeket többségében be is lőttük. A védekezésünk folyamatosan javult, a RAFC fáradt. Az átlövések és szélek többsége, illetve egy-egy lerohanásos ziccer továbbra is jól ment, a beálló/betörések elleni hatékonysággal nem voltam megelégedve, pár centi mindig hiányzott, még ha az irány stimmelt is. A második félidő így 10/17 (59%), összességében 20/36 (56%). Régen volt (ha volt) húsz védésem egy meccsen, messzemenő következtetéseket azért nem lehet levonni, a RAFC-nál komolyabb lövőerejű csapatok vannak még hátra a bajnokságban.

A végeredmény:

RAFC-KRSE 16:29 (9:12)