Az őszi XVI. kerület-meccs nem volt épp sikersztori, de az Újlak-utcai csarnok ezúttal is szerencsét hozott, valamiért itt mindig jól megy a védés.
A reggelit ellustálkodtam, így közvetlenül a meccs előtt kellett egyek pár falatot, el is késtem a bemelegítésről. Mivel cseréink nem nagyon voltak, Jani félig viccesen a mezőnnyel is riogatott, de hál' Istennek ezt végül megúszta a közönség és a csapatok is. Máté kezdett, mintaszerű módon, még ezen az utolsó vasárnap déli meccsen is példásan koncentrálva, így csak a 8-10. perc környékén kellett először a hálóból előkotornia a labdát. Vendéglátóinknak van pár játékosa, aki ihletett pillanatában ki tudja lődözni a sarkokat, de a mai próbálkozásokat Máté jól olvasta, egy-egy alulra tartó lövés csúszott csak be, de az egy félidő alatt kapott 8 gól tükrében ez nem ront az összképen, a bőven 50-60% körüli védési mutató mellett még sok jó ütemű indítással járult hozzá ahhoz, hogy nagyon hamar eldöntsük a mérkőzést.
Ilyen előzmények után és kialvatlanságomat érezve nem voltam biztos benne, hogy be akarok állni szünetben, de 13 gólos vezetés mellett sokat nem tudtam volna már ártani. A szerencse-csarnokom kabala-kapuja viszont ezúttal sem hagyott cserben, egy ziccervédéssel kezdve hamar megkezdtem saját kis sorozatomat, amit a XVI. kerület csak elvétve, betörésekből vagy hetesből tudott megszakítani. A hat kapott gól szezonrekordnak tűnik, emellett ez volt az első olyan félidőm - valószínűleg életemben-, ahol nem kaptam átlövésgólt. A hazaiak kapusa sokszor kószált kint, de egyszer sem vettem a bátorságot, hogy rápróbálkozzak a kapuralövésre. Egy szép mozzanat azért akadt, Misit sikerült egy egész pályás indítással a hatoson helyzetbe hozni, szerényen hozzájárulva a gólkirályi címért folytatott harcához.
Valamikor összeeszkábálom a tavaszi statisztikai grafikont a "legekkel" együtt, addig meg örülök a 10/16-os (63%) mutatómnak, ami szezoncsúcs, de jó eséllyel karriercsúcs is.
