A meccs előtt azt írtam, nyerni kell, utólag sincs miért változtatni : nyerni kellett volna. Elmozdulnánk a kieső-zónából, a KEAC ott maradna, minden szép.

Ehelyett: 27-26-ra kikapunk, kétszeri háromgólos vezetés után. Csak röviden: gyalázatos védekezés, hullámzó támadójáték, és az elmaradhatatlan fegyelmezetlenségek. Ehhez hozzáadunk egy fogalmatlan bírópárost, a vereség természetszerű. Könnyen törnek be a hatosra, széleken megvernek egy-egyben, az első félidőben a védekezésünk csak arra volt jó, hogy takarja a lövéseket. Vállalhatatlan csapatteljesítménnyel belépünk a kiesés elleni harcba, inenntől kezdve ezen nincs mit szépíteni. Ez a meccs volt az iránymutató, a jövő heti BRSE-n már rajtunk a nyomás. Bízom magunkban, egy ilyen ordenáré gyenge produkció után össze szoktuk kapni magunkat.

És akkor a kapus-rész :)

Én kezdtem, az elején fej-fej mellett haladunk. Következetesen igyekszem tartani a kinyújtott kéz-összezárt láb-figurát a szélek ellen. Félsiker: egy bemegy, egy elakad a csuklómon a jobbkezes jobbszélső ellen. A balszélen van az ellenfél csodafegyvere, jó kezű, alacsony szélső. Egyet bevág váll fölött, de utána sorozatban megvan három felsőre húzott. Közben viszont kapok kettőt talpról 8-9-ről, egy nem különösen képzett lövőtől. Aztán volt még egy szélső, ahol a támaszkodó lábam bokájáról csorog ki a labda, illetve egy átlövést kipaskolok. Rosszul esik, hogy kétszer is átgyalogol a védelmen a jobblövő, hétről tisztán bezúzza. Aztán a balszélső megcsinálja lent a cundert, pedig már valami őszinte lövést vártam a rövidre. A hetesek idén eddig nem mentek, most viszont megvan a második, egész gyorsan emelem a lábam egy első szándékból lőtt egyenesbe. Összességében elfogadható a félidő, 8/20, 40%. Az ellenfél kapusa is ekörül lehet, talán valamivel kevesebben.

Szabi vált a szünet után, de nem találja a formáját, és a szerencse sem áll mellé. Mivel elöl még megy a szekér, nem vészes, elhúzunk hárommal is. Amikor viszont jönnek a hibák, hamar elfogy az előny, és sajnos nincs védés, amitől kicsit megnyugodna a csapat. Tíz perccel a vége előtt x, majd a vezetést is átveszik. Ekkor cserét mutatok, Szabi jön is. Szerencsére megvan egy láb közé szánt szélső-ziccer. Nemsoká viszont a felemelt lábam alatt elsuhan egy hetes, és egy rávezetéses ziccert is bevágnak a fejem fölé. A követlező támadásnál letakarom a hosszúra szánt közbelövést, de elöl már teljes a káosz, nem tudunk feljönni. Utolsó impulzusként még megfogok egy hetest, ugyanúgy, mint az első félidőben, de ebből sincs egyenlítés. Az idő lepereg, viccen kívül szégyenkezve vonulok le a pályáról.

A vége 11/26 (2/5), ami 42,3%. Tulajdonképpen rendes teljesítmény, de nincs jelentősége. Pár dolgot leszűrtem magamnak a meccsből, csak ez nem pótolja fontos elvszettet 2 pontot.

Pozitívumok: fegyelmezett szélső elleni mozgás, felelősségvállalás a hajrában, visszaállva is megtaláltam a ritmust, hetesek

Negatívumok: nincs igazi bravúr, nem tudom hibára kényszeríteni a kulcsembereiket