Századik ilyen meccsünk, nem is tudom, mennyi a pontos vége, asszem 31:19.

Szoktunk élcelődni, hogy milyen gyenge ellenfelektől kapunk ki, pedig mi milyen jók vagyunk már. Ugyanilyen kommentekkel mosolyogjuk meg az izlandi "iparosokat", akik szerintünk szürke játékkal verik meg a Lékaival és hasonló jó kezű gyerekekkel felálló válogatottunkat.

Ami a mai meccsen látszott, hogy - túlzás nélkül - ez a RAFC támadásban 2-3 dolgot tud, de azt ha kell, többször és pontosan megcsinálják a meccsen. Ezen kívül védekezésben semmi extra, csak nem csinálnak blőd hülyeségeket. Mi ennek az eredménye? Vért izzadunk a fal előtt, a padig süt az, hogy ötletünk sincs, mit kéne csinálni. Hátul meg emberelőnyben olyan gólokat kapunk, hogy a dobó környékéről is méterekre elviszik az összes védőnket. A végén meg csodálkozunk, hogy hát pedig ez a RAFC, milyen öregek már... Nekik van játékuk, nekünk meg nem volt. Ez nem azt jelenti, hogy nekünk sosincs, de túl gyakoriak az olyan napok, hogy egy koncepciótlan görcsölés az egész. És akkor közelről megmutatják nekünk, milyen egyszerű is lenne, majd a végén kezet ráznak velünk, hogy "nem baj, majd legközelebb". Andris a tudója, kb. ötödször.

Hogy magamra is kitérjek, híg fos volt a mai produkció (is). A MAFC edzésnek talán annyi hozadéka látszott, hogy az átlövések lassított felvételnek tűntek és ennek megfelelően sikerült is a legtöbbet lehúzni (a pontos számokat Szabi szolgáltatja:)). Szélről csak pár kapufás mákra futotta, ziccerből egy-két fogalmatlanabbra. Volt egy irányító, aki könnyedén betört hatra, megnézte, hol állok, és belőtte, ahová lehetett. Le kell szokjak a vonalon ácsorgásról, nem vagyok én Sterbik, hogy az ilyeneket onnan letakarjam. Kis szépségtapasznak még lehúztam egy ejtett hetest, ha pozitív akarok lenni, akkor mondhatnám, hogy sokáig sikerült kivárni. Összességében nem vagyok biztos, hogyha a nézők közül választunk kapust, jelentősen rosszabbul jártunk volna.

A második félidőben Szabi jött be, feltűnőbben védett, elkerülhető gólok mellett több ziccert, lerohanást fogott, a védekezéshez képest jó teljesítménnyel zárt, a hibáit bőven kompenzálta, plusz bejött pár indítása is.

Konklúzió: a jó ősz után most hullámvölgyben érzem magam, nem sok előre mutatót találok a teljesítményemben, szedett-vedett az egész védésem. Nem totális betli, de ennél előrébb kéne tartani.

Csapatszinten meg tartom magam ahhoz, hogy tudatos, alapos gyakorlás nélkül se a védekezésben, se támadásban nem jutunk előrébb. A mostani szintet szerintem minden további nélkül hozzuk az elkövetkező húsz évben is, csak jó lenne kilépni ebből az esetlegességből, hogy ne szaladjunk havonta egy ilyen meccsbe, mikor széttárjuk a kezünket és azt mondjuk: felejtsük el. Jó öt év után azt hiszem, elértük a határt, amit el lehetett, arra építve, hogy majd Árpi / Deli P / CsallóBrothers jó lábbal kel fel és akkor majd megmutatjuk ezeknek a duci / lassú / öreg ellenfeleknek. Érdemes lenne egy örökmérleget számolni :)

Még érdemesebb lenne tovább fejlődni.