...lehetne a válasz a "Hogy ment a védés?" kérdésre az első forduló presztízscsatája, a KEAC elleni nyitány után.
Az első félidőben volt egy nagy hiba, meg két fejcsóválós gól, amik azért remélhetőleg meglesznek már a következő meccsen, de 2-3 hét múlva mindenképp. A nagy bravúrok elmaradtak, de pár ziccer összejött. A KEAC lövőformája is borzasztó elsőmeccses volt, a védések nagy százaléka valami testre tartó szutyokból jött össze, de hát istenem. Az első hetes védése után négyből semmi, bátrabban kellett volna belemozdulni az első szándékból lőtt alsókba. Ilyenkor volt különösen kár, hogy egyedül voltam kapus ma.
De hogy a szépre is kitérjünk, az ügyes balszélsőnek sok babér nem termett, betörésből pár gól, de a szélről húzott, rávezetésből pörgetett, hetesből visszacunder fondorlatokból semmi. A második félidő hiba nélkül lement, pár helyzetben mással kellett volna próbálkozni, pár kipattanó lehetett volna szerencsésebb. A vége felé a 7-9 méteres próbálkozásokat leszedegettem, a lelkes jobbkezes jobbszélsőnek rendületlenül belefeküdtem a harmadik alhasra tartó lövésébe is, ezzel megtámogatva a sikeres végjátékot.
Nem volt olyan szintű a teljesítmény, mint amit szerettem volna, de két edzés után irreális is lenne mást várni. Éber voltam, hajtottam magam, és összességében egy korrekt 40% környéke kijött, szerencsére győzelemmel párosulva.
Ami a meccs egészét illeti: 21:20 (12:11) a vége, rengeteg hibával, év eleji formával, szerintem nincs ok panaszkodni. Hasonló meccseket buktunk már a KEAC ellen ilyen játékkal, most az 50. percben -3-ra álltunk, és onnan jöttünk vissza. Ennyi kellett, és több nem is volt bennünk. Rögtön az első fordulóban túlestünk a tavalyi KEAC-betlik megbosszulásán, ennek lehet örülni.
