Rufusz-KEAC 26:23
A második félidő közepén nyolccal mentünk, öt perccel a vége előtt meg kettő volt közte. A megingás mellett viszont el kell mondani, hogy a 0:0 után még döntetlen sem volt az állás, végig vezettünk.
Életem meccse is lehetett volna a mai a védési százalékot tekintve, de nem lehettem maradéktalanul elégedett, a saját hibáim miatt. Az első félidőből tizenegy védésre emlékszem, a másodikból pedig nyolcra, az összesen 19, ebből kettő hetes (három kísérletből). Ez 45%, hurrá. A jó oldala, hogy ezek nagy része ziccer volt, beállós, illetve szélső, kb. harmada átlövés. Viszont emellett volt hat olyan átlövés, ami a lábam alatt csorgott be, lábfejen csúszott meg, vagy simán mellényúltam a labdának. Ha a ziccerek nem jöttek volna ma be, ezzel a teljesítménnyel bajban vagyunk. Valamit mostmár ki kell találni erre, sajnos ötletem sincs. Ha pozitív akarok lenni, 4-5 olyan kapura tartó lövés volt a meccsen, amihez nem értem hozzá, csak hát nekem és láthatóan a csapatnak is demoralizáló, mikor a hurkák bevánszorognak.
A hajnali lefekvés és a jelenléti ív körüli mizéria ellenére mégiscsak egy nagyon jól sikerült meccs volt, egy olyan védéssel, ami bekerül majd kézis emlékeim aranylapjaira, egy támaszkodó láb arrébtolással hárított ziccer az első félidőből.
Jól összejöttek még az indítások is, egy kivételével mind jó helyre ment, és 2-3 gól is született belőlük.
Szóval majdnem jó volt, nyertünk is, de örülnék már, ha egyszer végre nem kéne ilyesmiken agyalni meccs után, csak élvezni az almafröccs-zsíroskenyér kombinációt a kora tavaszi napsütésben.
